Nem tudod elérni, hogy szeressenek, ha nem akarják

Romantikusnak hangzik, ahogy Bonni Raitt énekel róla, de a való életben ez szar érzés és fáj is. Amikor szeretsz valakit, aki nem viszonozza az érzéseidet, az nem csak egy ego-csapás, hanem olyan, mint egy lelki se. De szárítsd fel a könnyeid egy percre, mert sok mindent meg kell fontolnod, mielőtt elfogadod az érdemtelenség ítéletét. 

Először is a legfontosabb, hogy ne vedd személyesnek! Tudom, tudom, ez első ránézésre lehetetlen és egyben szar tanácsnak tűnhet, mert hogyan nem veheted személynek a szerelmed elutasítását? De amikor egy lépést hátralépsz, rá kell jönnöd, hogy mindannyian ólom nehézségű poggyászt hozunk minden helyzetbe, amelybe belépünk - múltbeli kondicionálások, előítéletek, bizonytalanságok, védekező mechanizmusok - és sok döntésünket a sebeinkből hozzuk meg, akár akarjuk, akár nem.

Ez jó és rossz hír egyben, mert azt mondja nekünk, hogy bármilyen elutasításnak, amit tapasztalsz, nagyon kevés köze lehet hozzád és mindez inkább a szereteted múltbeli kondicionálásának, elfogultságainak, bizonytalanságainak és védekező mechanizmusainak köszönhető még akkor is, ha megpróbálják rád terelni a felelősséget. Bárki, aki nem tud kedves lenni, amikor visszautasít egy szerelmi lehetőséget, valódi munkának tűnik s alaposan át kell gondolnod, miért vonzott ez a személy téged a kapcsolat elején.

Másodszor, semmi sem lehet kevésbé érdekes számodra, mint valaki, aki nem érdeklődik irántad. Ez csak józan ész. Miért kötnéd magad gúzsba és próbálnád hihetetlen viselkedéssel elnyerni valaki jóváhagyását?

A legtöbben arra vágyunk, hogy a legjobb arcunkat nyújtsuk és jó benyomást keltsünk, függetlenül a körülményektől, de győződj meg róla, hogy a TE arcod az, amit előtérbe helyezel. Kicsit átmosták az agyunkat a filmek, ahol a stréber személy elnyeri annak a személynek a szívét, aki korábban figyelmen kívül hagyta őket. Sokkal több van ebből, mint gondolnánk és olyan jó valakivel lenni, aki imád téged a flaneledben és a szemüvegedben.

Harmadszor, mindig fennáll annak a hatalmas lehetősége, hogy nem szeretsz, hanem megszállott vagy és üldözöl valakit. A Limerence egy másik személy akaratlan megszállottságának állapota, amelyet Dorothy Tennov pszichológus alkotott meg a 70-es években. Maga a szó üldözőt jelent. Mindez abban különbözik a szerelemtől és a vágytól, hogy rögzül benned, hogy az a személy, akire vágysz, szintén vágyik rád. Ez pedig rabul ejt téged. Végső soron az egyoldalú szerelem nem két emberről szól, hanem RÓLAD, és te vagy az, akinek kezelnie kell. 

Az októl függetlenül az elutasítás mindig lehetőség a növekedésre. Az elutasítás méltóságteljes elfogadása fontos lépés. Ne kövesd az illetőt, ne jelenj meg váratlanul a háza előtt, ezek ugyanis csak a filmekben működnek. A való életben nagyobb valószínűséggel hívják rád a rendőrséget.

Nem "stratégiaként" javaslom ezt, de ne feledd, hogy ezek a fajta kísértések és ez a megszállottság mind átkozott viselkedések, a koldulás és valaki szerelméért való kuncsorgás nem vonzó, és senki, aki tisztelt és törődik veled, nem akarja, hogy ezt tedd. Ha együtt gurulsz az elutasítással és továbblépsz az életedben, ez vonzóbbá tesz mind magad, mind mások számára. Úgy értem, persze egyél meg egy vödör fagyit és nézd meg a kedvenc filmed, ha kell, de másnap kelj fel, menj sétálni, találkozz a barátaiddal és térj vissza a saját életedhez.

Mindig mindenki azt mondja, hogy nem szerethetsz senkit, amíg nem szereted önmagad. Hála Istennek, ez nem igaz, de ha tökéletlenül szeretjük magunkat (ahogy azt a legtöbben tesszük) sokkal valószínűbb, hogy elfogadjuk a barátságtalan, elutasító vagy más módon tiszteletlen viselkedést az életünkben lévő emberektől. Gyakran mondjuk magunknak, hogy ez erőssé, toleránssá, türelmessé tesz minket, és még sok más ego-fejlesztő mantrát mondhatunk, de végső soron ez minket lábtörlővé változtat.

Nem minden kapcsolatod lesz 50-50%-ban kiegyensúlyozott és harmonikus. De ha nincs legalább egy platform a kölcsönös tiszteletre és a hajlandóságra, hogy az félúton találkozzatok, akkor egy elég vékony tojáshéjon lépegetsz, amely előbb-utóbb összetörik. 

Sok évvel ezelőtt részt vettem egy workshopon, ahol a szakértő arra tanított minket, hogy konfliktusjeleneteket csináljunk úgy, hogy kötélhúzást játszunk veszekedés közben. Ez egy zseniális eszköz volt, amely segített megérteni, hogy ki van fölényben és hogyan lehet jobban érvényesíteni saját álláspontunkat. De egy dolgot megtiltott, olyan konfliktusokat nem játszhattunk, amelyek magukban foglalták a "veled akarok lenni / nem akarok veled lenni" tematikát.

Mert az a személy, aki nem akar veled lenni, egyszerűen eldobhatja a kötelet és elsétálhat.

Tehát engedd el a kötelet! Nem számít, milyen keményen húzod, nem tudod elérni, hogy szeressenek. És amikor elsétálsz, rájössz, hogy nem hagysz magad után semmit, ami valódi értéket képvisel számodra.