Hóvári Jancsi, a volt katonatársam, rejtélyes körülmények közt, Monaco-ban, egy kilenc emeletes ház ablakán kiesett a múlt év augusztusában.
Mivel a hatóságok nem találtak idegenkezűségre utaló nyomot, ezért lezárták a baleset körülményeit vizsgáló nyomozást. Az eset azért is különös, mert nem emlékszem, hogy bármikor is depresszióra hajlónak láttam volna, ráadásul egy új házasságkötés előtt állt, ami arra utal, hogy tervei voltak a hátralévő életével kapcsolatban.
Hóvári János engem mindig Szekfű Gyulára emlékeztetett: adva van egy fantasztikus történész-tehetség, aki bizonyos okok miatt politikai, diplomáciai pályára téved. Ez végzetes döntésnek bizonyult mindkettőjüknél, mert elsőnek fel kellett áldozniuk a történészi hivatásukat.
Szekfű Gyula a fáma szerint elsősorban azért vállalta el a magyar nagyköveti posztot a sztálini Szovjetunióban, hogy kimentse Bethlen Istvánt (a Horthy-rendszer "eszét") a szovjet titkosrendőrség karmai közül. Nem sikerült neki, és ebbe belehalt.
Úgy tűnt, hogy a török nyelven kitűnően beszélő Hóvári János azért vállalta el az ankarai magyar nagyköveti posztot, hogy kényelmesen, állami pénzen, végre kedvére bújhassa az oszmán-török levéltárakat… De a politikai örvény a „Budapest - Izrael/Közel-Kelet - Türk Tanács” diplomáciai „Bermuda-háromszöge” felé sodorta. Lehet, hogy túl naiv, túl bölcsész volt a túléléshez…
https://hang.hu/belfold/magyar-diplomata-rejtelyes-halala-monacoban-161285
