Óriási műsort csinált Orbán Viktor – mutatjuk, mit ért el vele
Decemberben vétózott, hogy aztán február első napján elengedje az ügyet, Ukrajna négy évre szóló uniós pénzelését. Kulcsszereplőkkel folytatott háttérbeszélgetéseink nyomán furcsa kép rajzolódott ki a történet hátteréről, amelynek végén Orbán lényegében semmit sem kapott álláspontja feladásáért. S hogy akkor mire volt jó a sok hűhó? A magyar miniszterelnök rengeteget szerepelhetett és kiszámíthatatlanságával erőt mutathatott, hazai közönsége előtt világpolitikai tényezőként építhette magát, akinek már nem is dolga itthoni gondokkal bíbelődni. Exkluzív háttér.
Egyvalamire biztosan jó volt Orbán Viktor másfél hónapig tartó ellenállása az EU Ukrajnának ígért támogatásával szemben: vele voltak tele a hírek, és nyugati vezetők sorát kényszerítette arra, hogy tárgyaljanak vele. Más konkrét eredményről nem tudunk beszámolni. Ha ígértek is neki valamit azért cserébe, hogy a miatta összehívott csütörtöki rendkívüli EU-csúcson azonnal engedjen az összes többi tagállam kérésének, nyilvános dokumentum vagy bejelentés nem szól róla.
Röviden annyi történt, hogy a decemberi csúcstalálkozón a magyar miniszterelnök (egyetlenként a 27 tagállam vezetői közül) ellenezte, hogy az EU 2027 végéig hatályos költségvetését úgy módosítsák, hogy abból 50 milliárd euró támogatást kapjon az ukrán állam. Időarányosan 2023-ban Ukrajna ennél többet kapott, 18 milliárd eurót, az új rendszer csak évi 12,5 milliárdot javasolt.
Mivel az összes többi tagállam határozottan meg akarta adni a támogatást Ukrajnának, február 1-re rendkívüli csúcsot hívtak össze, kifejezetten azért, hogy meggyőzzék Orbán Viktort: ugyan, engedje már át a javaslatot. Alig kezdődött meg a tanácskozás, amikor Charles Michel tanácsi elnök kiírta az X-re (nemrég még Twitternek hívták), hogy megvan az alku, a Tanács egyhangúlag döntött. A lényeget illetően ennyi a történet, politikai szempontból azonban nagyon érdekes, hogyan jutottunk idáig.
A nemzetközi sajtó lassan fél éve találgatja, hogy az ukránok támogatásáért Orbán mit zsarolhat ki az uniós intézményektől, illetve az uniós intézmények és az egyes tagállamok vezetői hogyan zsarolhatnák bele Orbánt a vétó feladásába.
Amikor tavaly október elején ezek a találgatások beszivárogtak a nemzetközi sajtóba, azt írtuk A ravaszul zsaroló Orbán legendája című cikkünkben, hogy sokkal több lehet itt a kommunikációs maszlag mint a valódi zsarolás. A tegnapi (csütörtöki) fejlemények tovább erősítették ezt a feltételezésünket. Orbán az ellenséges gesztusok szintjén elment a falig, ám amikor muszáj volt cselekednie is, engedett a csoportnyomásnak. Cserébe pedig csak gesztusokat és hírverést kapott.
Hogy a háttérben nem pénzről ment az alkudozás, azt jelzi az események időrendje is. Az Európai Bizottság akkor nyitotta meg a magyar kormány előtt befagyasztott támogatások harmadát, amikor Orbán éppen vétózott; és amikor meg elállt a vétótól, akkor nem nyíltak meg újabb források.
A zavarkeltés hadművelet
Nem volt egyszerű dolga annak, aki megpróbálta megérteni, hogy pontosan mi a baja a magyar kormánynak az ukrán támogatási keret megnyitásával.
Decemberben Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója többször is elmondta, hogy ha a magyar kormány minden támogatást megkapna, ami elől jogállamisági problémák miatt a Bizottság és a Tanács elzárta, akkor nem lenne vétó.
Bóka János EU-ügyi miniszter közben többször is elmondta, és közösségi oldalakra is rendszeresen kiírta (utoljára itt), hogy a magyar kormány nem köti össze a támogatások befagyasztását az ukrán üggyel, ez két teljesen külön történet, egymáshoz nincs, és nem is lehet közük.
Előfordult, hogy Orbán Viktor egyetlen interjú alatt mindkét magyarázatot használta. A Kossuth Rádiónak december közepén adott interjúja első felében arról beszélt, hogy két elvi problémája van az ukránok támogatásával: általában ellenzi, hogy az EU közös hitelt vegyen fel, márpedig itt ez történne; másrészt a béke pártján áll, és a támogatás arra buzdítaná az ukránokat, hogy folytassák a háborút. Aztán a beszélgetés második felében már azt mondta, hogy „én mindig is azt mondtam, hogy ha valaki módosítani akarja a költségvetési törvényt, és ők akarják, számos okból, akkor Magyarországnak ez egy remek alkalom arra, hogy világossá tegye, hogy meg kell kapnia azt, ami neki jár: nem a felét meg a negyedét, hanem meg kell kapnia az egészet. Tehát mi egy tisztességes elbánásra tartunk igényt, és most jó esély van arra, hogy ezt érvényesítsük is.”
Az „elvi okokból vétózunk” és az „éppen zsarolunk a pénzünkért” érvelés úgy keveredett a magyar kormányzati nyilatkozatokban, mint paradicsom és paprika a lecsóban. Sosem derült ki, hogy igazából melyik érv számít. Aztán most csütörtökön kiderült: igazából egyik sem számított.
De mit mondott a kormány zárt ajtók mögött?
Hetekig tartottak az egyeztetések a csütörtöki csúcs előtt Brüsszelben nagyköveti és miniszteri szinteken is, sőt Orbán Viktor személyesen és telefonon is tárgyalt tagállami vezetőkkel. Ezekről a nem nyilvános egyeztetésekről részben név nélkül nyilatkozó diplomatáktól, részben a Válasz Onlinehoz eljutott dokumentumok alapján arra lehet következtetni, hogy a magyar kormánynak három feltétele volt a vétó feladásáért:
Ne egyben szavazzanak 4 évre 50 milliárdról, hanem évenként a részletekről, lehetőleg úgy, hogy a szavazáskor mindegyik tagállamnak vétójoga legyen.
Az RRF nevű támogatási csomag felhasználhatóságát hosszabbítsák meg. A mostani rendszerben az ebből a csomagból járó milliárdokkal 2026 végéig el kell számolniuk a tagállamoknak, csakhogy a magyar kormány eddig egyetlen eurócentet sem tudott lehívni innen, jogállamisági problémák miatt. Ha a keret kifutását meg lehetne hosszabbítani, akkor a magyar kormány időt nyerne, megvárhatná például az új, idén ősszel felálló Bizottságot, hátha az engedékenyebb lesz vele.
A harmadik igény arról szólt, hogy az RRF növekvő kamatterheinek finanszírozásába a magyar tagállami befizetésekből ne kelljen addig beszállni, amíg az ország nem részesülhet a keretből. (Az RRF-re az Európai Bizottság hitelt vett fel, és a törlesztést tagállamok befizetéseiből finanszírozza. Az infláció miatt magasabbak a kamatok, mint amire számítottak a csomag 2020-as megszavazásakor, ezért a mostani költségvetési vitának az egyik eleme az volt, hogy az ide szánt keretet is növelni kell.)
A tárgyalások korábbi szakaszában a magyar kormány azt is felvetette, hogy ne az EU költségvetéséből támogassák Ukrajnát, hanem a tagállamok kormányközi együttműködéssel adják össze a pénzt, de ez a vita a többiek ellenállása miatt már január elején lezárult.
Mi teljesült a három magyar követelésből? Lényegében semmi.
Megengedőbben fogalmazva: alig valami.
Azt, hogy a tagállamok évente szavazzanak az ukrán támogatásról, néhány ország elfogadta volna, de vétójogot senki sem adott volna ehhez, legfeljebb az vetődött fel, hogy minősített többségi szavazás legyen. Végül ez sem lesz. Orbán annyit ért el, hogy évente tárgyalnak majd arról, hogy az előző évi finanszírozás hogyan sikerült, de ettől még a kifizetések automatikusan mehetnek tovább. A második év végén a Tanács dönthet úgy, hogy a Bizottságot felkéri egy új finanszírozási rendszer kidolgozására, de ez sem kötelező. Menet közben a támogatás leállítása, módosítása csak minősített többségi szavazással lehetséges, de ennek napirendre vételéhez is a tagállamok túlnyomó többségének a kifejezett akarata kellene.
Az RRF-keret felhasználásának meghosszabbításáról a német kormány még csak tárgyalni sem volt hajlandó. Berlin diplomatái közölték, hogy ezt a saját alkotmánybíróságuk sosem engedné meg, és ezzel a vitát le is kellett zárni.
Az RRF-hitel finanszírozása alól sem kapott felmentést a magyar kormány, csupán abban maradtak a tagállamok – és ezt nem csak a magyarok akarták – hogy a Bizottság próbáljon meg mindenféle más forrásból törleszteni, például átcsoportosítással, és csak akkor kérjen plusz pénzt a kormányoktól, ha tényleg nincs más megoldás.
A magyar kormány végül a követelései teljesítése helyett kapott egy apró cukorkát, a tanácsi következtetések 39. pontját: „Az Európai Tanács emlékeztet a feltételrendszer-mechanizmus alkalmazásával kapcsolatos, 2020. decemberi következtetéseire.” Ez az a mechanizmus, amely alapján a Tanács 2022 decemberében befagyasztotta a magyar kohéziós támogatások harmadát, nagyjából 6,3 milliárd eurót. A most felmelegített 2020-as következtetések arról szólnak, hogy ilyen befagyasztásokat csak akkor lehet eszközölni, ha a jogállamisági problémák kifejezetten EU-s pénzeket veszélyeztetnek. Azzal, hogy a Tanács most emlékeztette erre a világot, csak annyit lehet elérni, hogy visszavágjanak a tagállamok az Európai Parlamentnek, amely idén januárban felszólította a Tanácsot és a Bizottságot, hogy legyen még szigorúbb a magyar támogatások ügyében. Most lett egy nyilatkozat, amely jelzi, hogy e szigornak vannak korlátai.
Orbán Viktor tehát azzal fenyegetőzött, hogy megvétózza egy csomó pénz kifizetését, és amikor ettől elállt, akkor nem tudott pénzt szerezni. Helyette egy politikai nyilatkozatot kapott, miszerint továbbra is csak a rég meglévő szabályok szerint vehetik el a pénzét.
Zavarkeltés a túloldalon
Brüsszel felől is érkeztek nehezen értelmezhető fenyegetések az alkudozás alatt. Egy erős tagállam egyik magas rangú diplomatája elterjesztette brüsszeli tudósítók között, hogy ha Orbán él a vétóval, akkor a Tanács hallgatni fog az Európai Parlamentre, és második szakaszba léptetik a hetes cikkely szerinti eljárást, azaz napirendre veszik a magyar kormány szavazati jogának elvételét.
E fenyegetést a budapesti Orbán–Fico-találkozó semlegesítette, amikor a szlovák miniszterelnök megígérte, hogy mindenképpen megvétózna egy ilyen döntést. Korábban a lengyel kormány ígérte meg ugyanezt, csak annak bukásával Orbán látszólag elvesztette a védelmét az eljárással szemben. A szlovákiai kormányváltással viszont ezt pótolni lehetett.
Egy másik fenyegetést a Financial Times szellőztetett meg, vasárnap este. A lap arról írt, hogy az Európai Tanácsban köröz egy dokumentum, amely szerint minden pénzt elvonnak a magyar kormánytól, ha Orbán megvétózza a támogatási döntést. A Tanács másnap jelezte, hogy ilyen terv nincs. S hogy akkor mi volt a hír alapja? A Válasz Online utánajárt: azt tudtuk meg, hogy a szöveg egy tanulmányból való, amely mindenféle politikai forgatókönyvet vett végig, „mi lenne ha”-felütéssel. Az egész komolytalanságát jelzi, hogy a magyar kormány elől elzárt pénzek nagy részét nem is a Tanács, hanem a Bizottság blokkolja, így ilyesmiről még csak nem is szavazhatnának a tagállamok. Mindenesetre a magyar kormány azonnal magára vette a fenyegetést, és Orbántól Bókáig minden fontos vezető azonnal jelezte: lám, nem is a magyarok zsarolnak, hanem a brüsszeliek. A valóságban valószínűleg senki sem zsarolt úgy igazán senkit sem.
Akkor mi történt?
Arra a magyar kormány tisztviselői és a nyugati diplomaták is utaltak a csúcs után, hogy Orbán szerda éjjel, csütörtök kora reggel adta fel a vétóját. Este az olasz miniszterelnökkel és a francia elnökkel is tárgyalt, reggel csatlakozott hozzájuk a német kancellár, és a Bizottság illetve a Tanács elnöke is. Mire csütörtök délelőtt elkezdődött a csúcs, már minden érintett tudta, hogy Orbán nem vétózik.
Hivatalos magyarázata szerint a csúcs előtti megbeszéléseken „kiharcolta”, hogy győzzön. Azt állította, hogy „féltünk attól, hogy a magyaroknak járó uniós pénzek, amit az Európai Bizottság eddig nem adott ide nekünk, előbb-utóbb Ukrajnában kötnek majd ki. És attól is féltünk, hogy túl hosszú távra, ellenőrizetlenül bocsátunk forrásokat Ukrajna rendelkezésére.” De szerencsére biztosítékokat kapott, hogy ezektől nem kell tartania.
Valójában az első félelme eleve alaptalan volt. A bizottsági hivatalnokok az elmúlt hónapokban nem győzték ismételni, hogy a magyar kormány előtt elzárt pénzek teljesen máshol vannak, mint ami Ukrajnának menne. A pénzek azonosságáról szóló, és a nemzeti konzultációban is szereplő hazugság arra volt jó, hogy Orbán olyan célért küzdhessen, amelyet könnyű elérni, hiszen a probléma maga eleve nem létezett.
Orbán második félelmét viszont nem oldotta fel a Tanács, hiszen nem lesz szavazás az ukrán támogatás hosszabbításáról, csak tárgyalni lehet majd róla évente. Politikai gesztust kapott itt ugyan a magyar miniszterelnök, de amit igazán akart, hogy vétójoga legyen minden decemberben az ukrán pénzek ügyében, annak a közelébe sem került.
Elment a falig
A magyar kormányfő végső soron józanul mérlegelt. Egy ilyen fontos világpolitikai kérdésben, mint Ukrajna nyugati támogatása az orosz agresszióval szemben, nem tudott volna érdemben fellépni mindenki egységes akaratával szemben, akkor sem, ha őszintén szerette volna. Az EU-s tagállamok kormányközi együttműködéssel is meg tudták volna oldani a finanszírozást, még ha ez nehezebb és költségesebb út is lett volna. Viszont Orbán az amerikai és számos európai kormány haragját is kiváltotta volna a vétó fenntartásával, és annak már komoly pénzügyi következményei lehettek volna. Nem feltétlenül az EU-s pénzek ismételt teljes befagyasztása miatt, hanem például a forint jelentős gyengülése nyomán, ami egy ilyen feszültség esetén jó eséllyel megtörtént volna.
Az amerikai fenyegetést talán az is kézzelfoghatóvá tette, hogy pont a csúcs előtti napokban David Pressman nagykövet Washingtonba utazott, ahol a külügyminisztertől a szenátus magas rangú tagjaiig sokakkal tárgyalt arról, hogy mi legyen Magyarországgal.
Orbán ennek ellenére az utolsó percig keménykedett. Úgy tudjuk: még szerda délután sem ígérhettek rugalmasságot a csúcsot előkészítő diplomatái Brüsszelben, Európa és az USA nagy lapjai pedig részletesen foglalkoztak lehetséges vétójával. Fogadta Orbánt a francia elnök, illetve telefonon hívogatta számos miniszterelnök, és lényegében a kedvéért rendkívüli csúcsot szerveztek Brüsszelben. Míg a magyar sajtó egy része azon élcelődött az elmúlt két évben, hogy már csak keleti vezetőkkel tud találkozni, hirtelen sorra ültek le vele tárgyalni a nyugati nagyok, akik csak miatta utaztak szerda este Brüsszelbe.
Ráadásul senki sem alázta meg a mostani csúcson, hanem értékelték az engedékenységét, és hagyták, hogy itthon győzelemként magyarázza a történteket, azt kommunikálva, hogy elérte, amit akart. A valódi probléma megoldása többet ért Európa vezetőinek, mint néhány kellemetlenkedő, kioktató nyilatkozat Orbánnal szemben.
Orbán pedig folytathatta a mindenkit rendre összezavaró, teljes kiszámíthatlanságot mutató politizálását, amivel erős és veszélyes ember képét öltötte magára – hasonlóan az új argentin elnökhöz vagy éppen Donald Trumphoz. A decemberi csúcson például mindenki azt várta tőle, hogy az ukrán EU-csatlakozási tárgyalások megindítását megvétózza, a pénzügyi támogatást viszont elfogadja. Információink szerint a saját brüsszeli diplomatáit is sokkolta, hogy pont fordítva járt el. Most pedig elhitette a világgal, hogy csak valami nagyon komoly engedményért cserébe áll el a vétótól, de végül beérte fabatkákkal is. Még csak ki sem kellett nyitni a vitát a Tanácsban.
A miniszterelnök decemberben, a Külügyi Intézet születésnapi ünnepségén egyébként elég pontosan elmondta, hogy mit csinál. Igyekszik a valóságos erejénél nagyobbnak látszani, és ezért provokálja a világot. „(…) egy relatív előnyökkel nem rendelkező ország önálló külpolitikát akar csinálni, akkor annak az országnak radikális álláspontot kell képviselnie. (…) ha nem vagyunk elég radikálisak, akkor nem lesz miből engedni a vita során” – fogalmazott.
Ez a felszívja magát, mindenkit megijeszt, aztán az utolsó utáni percben enged taktika nemcsak arra jó, hogy a fél világ Orbán Viktorral foglalkozzon. Belpolitikai haszna is lehet, hogy mindenki azzal kel és fekszik, hogy mi Orbán álláspontja világpolitikai kérdésekben (amelyekre egyébként olyan nagy hatása nem lehet, hogy végső soron tényleg rajta múljanak a dolgok). Amíg mindenki ezen izgul, addig sincs idő azzal foglalkozni, mi történik itthon.
Orbán Viktor szokása szerint az év elején órákon át válaszol újságírók kérdéseire. Idén a 74. percben hangzott el az első kérdés, amely belpolitikai témát feszegetett. Ennyit kellett várni, hogy olyan problémával szembesítsék, amelynek megoldásában valóságosan kulcsszerepe lehetne.
Nyitókép: Orbán Viktor miniszterelnök érkezik az EU-csúcsra az Európai Tanács brüsszeli épületében 2024. február 1-jén (fotó: AFP/Ludovic Marin)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
