Az Oroszországi Föderáció által előidézett, elviselhetetlen helyzetben a legkomolyabb fenyegetés az, hogy esetleg nukleáris fegyverek bevetésére is sor kerül. De vajon alkalmasak-e a jelenlegi orosz eszközök erre? Makszim Sztarcsak szakértő szerint, aki a Carnegie Intézet számára írt elemzést a kérdésről – nem.
(Képünk illusztráció)
Mint írja, Oroszország nukleáris modernizációs törekvései csak papíron sikeresek.
Minden hírverés ellenére Oroszország nukleáris modernizációs programja jelentős késésekkel küzd. A szovjet korszak rendszereinek lecserélése évekig fog tartani a gyártási problémák, a rossz irányítás és a pénzügyi gondok miatt.
A nukleáris triász modernizálása – azaz a nukleáris rakéták szárazföldről, levegőből és tengerről történő indításának képessége – a Kreml egyik legfontosabb prioritása. A régóta dédelgetett cél az, hogy a szovjet korabeli hordozórendszereket új, orosz tervezésűekkel váltsák fel. Ezek a tervek azonban késésben vannak, és a 2023-ra kitűzött céloknak csak töredékét sikerült teljesíteni. Súlyos gyártási és irányítási problémák merültek fel – és ezeken valószínűleg nem lehet egyhamar túllépni.
Első pillantásra úgy tűnhet, hogy Oroszország nukleáris modernizációs törekvései sikeresek voltak. Nevezetesen, tavaly a Stratégiai Rakétaerők (RVSN) arzenáljában a modern (azaz nem szovjet) fegyverek aránya 85%-ról 88%-ra nőtt.
Például a Yars rakétaszállító-rakétaindító (TEL) a szovjet korszakból származó Topolt váltja fel. Az RVSN Kozelszkij rakétadivízióját silóalapú Yars interkontinentális ballisztikus rakétákkal szerelik fel, a Bologovszkij rakétadivízió pedig már végzett is ezzel a folyamattal. Az Orenburgi Rakétahadosztály a közelmúltban vadonatúj Avangard rakétarendszerekkel szerelte fel magát (ez a harmadik ilyen ezred, amely ezt megtette az elmúlt években).
Kevesebb előrelépés történt azonban a Szarmat rakétarendszerrel, amely a szovjet korabeli Vojvoda rakétarendszert hivatott felváltani. Vlagyimir Putyin elnök, Szergej Sojgu védelmi miniszter és Jurij Boriszov, a Roszkoszmosz állami űrvállalat vezetője mind azt ígérték, hogy a Szarmat rendszert 2023 végére telepítik. De még egyetlen Szarmatot sem helyeztek silóba, pedig ezt eredetileg 2021-re tervezték.
Az RVSN újrafegyverkezése annyira fontos, hogy a Kreml még a teszteléssel is spórol. A 2022-re tervezett hat helyett csak egy Szarmat próbaindítására került sor. A legfontosabb az, hogy megmutassák, Oroszország korszerűsítette az arzenálját – az, hogy ezek az új rendszerek valóban működnek-e, másodlagos kérdés.
A levegőből indítható rendszerek körül is hasonló bizonytalanság uralkodik. Bár igaz, hogy Oroszország némi sikert ért el a levegőből indítható rakéták gyártásában (Putyin szerint a modern fegyverek, például a H–101/102 és a H–555 rakéták teszik ki ennek az arzenálnak a 97%-át), voltak késedelmek is. Várható volt, hogy 2023-ban Oroszország befejezi a közepes hatótávolságú H-SD („H–50”) rakéta kifejlesztését. Ez azonban nem valósult meg, így Oroszország még háborús időkben is továbbra is néhány szovjet korabeli rakétára támaszkodik.
Oroszország nukleáris modernizációjának legproblémásabb aspektusát a légi hordozórendszerek jelentik, mivel az ipar még mindig képtelen új bombázók gyártására. Még a meglévő repülőgépek korszerűsítését is termelési és irányítási problémákkal hátráltatják.
Oroszország jelenleg a szovjet korabeli Tu–160 és Tu–95MS bombázókat próbálja korszerűsíteni erősebb hajtóművekkel, lecserélni az avionikát, és bővíteni a kompatibilitásukat több fegyverrel.
A Tu–160-asok korszerűsítéséért a kazanyi repülőgépgyár (KAZ) felel, amely eddig négy bombázó munkálatait fejezte be – többé-kevésbé. A védelmi minisztérium 2023-ban még mindig tesztelt egy bombázót a Tupoljevvel közösen, míg a KAZ folytatja a másik három bombázó tesztelését. A KAZ új Tu–160M-eket is épít (egy 2018-as szerződés értelmében a Tupoljevnek 2027-ig 10 darabot kell szállítania a védelmi minisztériumnak).
Sojgu 2023 elején közölte, hogy az orosz légierő abban az évben három Tu–160M bombázót kap. Szeptemberben ezt a számot négy repülőgépre emelte. A valóságban azonban a védelmi minisztérium 2023-ban egyetlen Tu–160M-et sem kapott. Ennek ellenére a jelek szerint 2024-ben további két repülőgép átvételére számít, amely igényt nem lehet kielégíteni, hacsak nem enyhítik a tesztelési követelményeket.
Ezek a késedelmek könnyen megmagyarázhatók. A KAZ saját modernizációját (amelyet 2020-ra kellett volna befejezni) megzavarták a nyugati szankciók és az import helyettesítésével kapcsolatos nehézségek. Problémák merültek fel a modern gépek, a kiváló minőségű kompozit anyagok, a nagy szilárdságú acél és az elektronikai alkatrészek beszerzésében. A KAZ feszített erőforrásaira nézve további terhet jelent a kormány követelése, hogy a polgári Tu–214-es repülőgépek gyártását évi egyről húszra növeljék.
Mindez lassítja a megrendelések teljesítésének ütemét, és feszültséget okoz az ipar és a kormány között. A Kereskedelmi és Ipari Minisztérium 2022-ben sikertelenül beperelte a Tupoljevet 5,8 milliárd rubelre (65 millió dollár) a Tu–160M szerződés miatt.
Hasonlóan késésben van Oroszország egy fejlett, nagy hatótávolságú bombázó fejlesztésével. A következő generációs stratégiai lopakodó bombázó első prototípusa – egy másik KAZ-projekt – 2021-2022-re lett volna esedékes, de nem valósult meg. A Kereskedelmi és Ipari Minisztérium szintén perel a késések miatt – ezúttal 4,98 milliárd rubelre.
Hasonlóan zavaros a kép az orosz nukleáris triász haditengerészeti részét illetően is. A védelmi minisztérium 2023-ban kapta meg a Bulava ballisztikus rakétákkal felfegyverzett Borei-osztályú atom-tengeralattjárót, a III. Sándor cárt. A Szevmash hajógyár azonban nem szállított le további két Borei-osztályú tengeralattjárót, és nem bocsátotta vízre a Knyaz Pozsarszkij tengeralattjárót sem. Ennek eredményeként a Szevmashnak vagy sürgetnie kell a munkát, vagy korlátoznia kell a tesztelést, hogy a közelgő határidőket tartani tudja.
Mindeközben egy sor nagy nyilvánosságot kapott új tengeri fegyver bevezetése komolyan megrekedt. Bár Oroszország azt állítja, hogy ezeket a fegyvereket tesztelik, az erre vonatkozó bizonyítékok rendkívül gyéren állnak rendelkezésre.
Vegyük például a nukleáris robbanófejjel felszerelt Poszeidon szupertorpedót. Az állami média 2023 januárjában arról számolt be, hogy a Poszeidonok készen állnak a tengeralattjáró fedélzetéről történő bevetésre. Később azonban kiderült, hogy a torpedók reaktorai még csak most estek át a próbapadi tesztelésen, ami azt jelenti, hogy évekbe telik, amíg ténylegesen bevetésre kerülnek.
A Habarovszk, a Poszeidonokkal felfegyverzett tengeralattjáró még csak ki sem hajózott (pedig ezt eredetileg 2020-ra tervezték). Egy másik, Poszeidonok hordozására alkalmas tengeralattjárót, a Belgorodot az Északi Flotta jelenleg is tesztel. Ennek ellenére a Poszeidonok rendszerbe állítását 2023-ra tervezték. Általánosságban elmondható, hogy a Csendes-óceánon nincs bázis-infrastruktúra a tengeralattjárók számára.
A Poszeidonokon túl ott van a nukleáris meghajtású Burevesztnyik cirkálórakéta. Bár Putyin 2023 októberében sikeres tesztekkel büszkélkedett, valószínűleg inkább a rakéta hajtóművére gondolt, mint magára a rakétára, amelyet még fel sem szállt.
Mindent egybevetve úgy tűnhet, hogy Oroszország nagy lépéseket tesz előre, amikor nukleáris fegyverrendszerének megfiatalításáról van szó, mivel a modern fegyverek jelenleg az ország nukleáris arzenáljának 95%-át teszik ki (az egy évvel ezelőtti 91%-hoz képest). A nukleáris triász más területei – például a hajók és a bombázók – azonban jóval elmaradottabbak.
Eleinte az volt a terv, hogy az RVSN 2021-ben teljesen átáll a modern rakétarendszerekre. Ezt aztán 2024-re halasztották. Az újabb halasztás szinte biztosnak tűnik, mivel még legalább négy évre van szükség a szovjet korszakból származó Topol és Vojvoda rendszerek teljes nyugdíjazásához. Ez azt jelenti, hogy a Kreml által propagált új nukleáris fegyverek még legalább egy évig csak fejlesztés alatt álló projektek maradnak.
Töltetlen revolverrel fenyegetné tehát a világot Putyin, mint Churchill szerint Mussolini? Vagy szó szerint orosz rulettet játszunk vele, és valahol a forgótárban mégis akad egyetlen működőképes lőszere, csak nem magára fogja a fegyvert, hanem ránk?
Ezt a kérdést, ha lehet, ne a gyakorlat döntse el, mert az volna a legrosszabb mindenkinek. Még Putyinnak is.
Szele Tamás
