Gábor Andor, az operett librettók és kabarétréfák elismert szerzője 1946. június 13-án, a Szabadság című napilapban fullánkos jegyzettel „tisztelte meg” az Amerikai Katonai Misszió irodavezetőjét. George S. Kovach alezredes ugyanis egy amerikai lapnak beszámolt a magyar helyzetről. Azt találta mondani, hogy a Váci-utcában megnyílt a Kék Duna vendéglő. A tulajdonosa gróf Festetich  György, és a pincérlányok is grófnők, akik „Megértették, hogy a megváltozott időkben nincsenek többé kivételek, és zokszó nélkül vállalták a munkát.”

A jegyzetíró azt fejtegette, hogy olyan nőket kéne inkább alkalmazni, akik kitanulták a pincér szakmát. Nem azt állítom, hogy a moszkvai emigrációból hazatért Gábor Andor pártutasításra kezdeményezte a vitát, hogy kényelmetlen helyzetbe hozza a háborús győztesek amerikai megbízottját. Azt azonban feltételezem, hogy az arisztokratákat kifigurázó Mágnás Miska szerzőjének nem tetszett a pesti beltenyészetben otthonosan mozgó jenki tiszt kijelentése.

Ebben a deklasszált közegben mozgott a Gogo&George című dokumentumfilm főszereplője. Dőry Ilona nem volt grófi sarj, de a két világháború közti arisztokráciához tartozott. Mindenét elvesztette, és többször is hivatkozott arra, hogy egy fillérje sincs. Azt a két mandzsetta-gombot is hitelből „vette”, melyet szépen becsomagolva adott át a budapesti állomáshelyétől búcsúzó snájdig tisztnek, akit kinézett a férjének. A filmet egyébként a halála után néhány héttel 2009 elején mutatta be a Duna TV, és tegnap este a Hír TV is.

Konecsny Emőke rendező részletesen tájékozódott és ügyesen tájékoztatott az 1945/46-os légkörről, benne egy törekvő asszony kalandos életéről. Nem vonom kétségbe, hogy a Gogo becenevű hölgy vonzódott a tizenkét évvel idősebb George-hoz. De aligha volt ellenére, hogy amíg a repülőtiszt, szállodaigazgató, világutazó követségi attasé és hírszerző élt, ő is élhette a drága feleségek gondtalan életét. S ha kereste is a kapcsolatot majdani férjével, a múlt század kilencvenes éveiben hazaköltözött, és amerikai kapcsolatrendszerét kihasználva ruhákat, egyéb használati tárgyakat gyűjtött az itteni szegények számára.

Hiteles kép kerekedett egy asszonyról, aki nemcsak élt a kitörési lehetőséggel, hanem megismételte a háború utáni segélyakciókat, amelyekben a majdani férje jelentős szerepet játszott. Kovách alezredes közreműködésével az amerikai magyarok 1945-ben kétszázezer dollárt gyűjtöttek össze, egy évvel később ennek a kétszeresét. A pénzből húsztonnányi tejpor jutott a magyar gyerekeknek, továbbá hat tonna táp- és gyógyszer. A hattonnányi csukamájolajból anyagcsere-gondokkal küszködő csecsenőként magam is részesültem. A sors iróniája, hogy Dunapatajon a pesti belváros sztárja mentette meg az életemet.

De nemcsak ezért vagyok érzékeny az alezredes feleségéről készített dokumentumfilmre. Azért is, mert feltűnt benne George Gerbner. A szintén magyar származású, ráadásul világhírű médiatudós, aki szintén végigharcolta a világháborút, szintén közreműködött a háborús bűnösök felmutatásában, szintén két évet töltött „itthon” (Kovách alezredes helyetteseként), és szintén innen vitt „haza” feleséget. Ő az a magas, szemüveges, fiatal tiszt, aki 1945. augusztus 20-án, a Szent Jobbot átadó küldöttség tagjaként tartja a pápa és az amerikai elnök ajándékozó okiratát.

Eredetileg Kovách György interjúiból szerettem volna a tíz legjellemzőbb mondatot közölni. A korabeli sajtó olvasása közben kiderült, hogy nem szívesen adott interjút. Csupán a visszautazása előtti napokban ejtett el magáról néhány szót a nyilvánosság fórumain. Miután azonban a fővárosi társas élet egyik legismertebb tagja volt, majd’ minden megnyilvánulásának hírértéket tulajdonítottak az újságírók. A kor legtekintélyesebb szobrásza, Kisfaludy-Stróbl Zsigmond pedig portrét faragott róla. Egy fotóriporter kérésére szívesen állt szembe a mellszobrával, kísértetiesen hasonlítottak egymásra.

Tíz mondat George S. Kovach alezredesről

Lányi losangelesi plébános ötfontos szeretetcsomagokat küldött Kovách György USA-alezredesnek, amelyeket öt árvaházban fognak szétosztani. (Világ, 1945. december 25.)

Múlt év február 22-én érkeztem Debrecenbe. Az én gépemet megelőzte az a repülőgép, amelyen Kovách György alezredes volt. Az Amerikai Katonai Misszió tagjai közül ő tette a lábát először magyar földre. (James W. Eaton őrnagy, Key amerikai altábornagy segédtisztje a Californiai Magyarság szerkesztőségében, Magyar Jövő, 1946. január 15.)

3800 font súlyú gyógyszert hozott Kovach alezredes Svédországból. (Kossuth Népe, 1946. február 19.)

Münnich Ferenc országos főkapitány pénzjutalomban részesítette Dénes Mózes és Szóka József rendőröket, akik Kovách György amerikai alezredes autóját fegyveres banditáktól tűzharcban szerezték vissza. (Világ, 1946. szeptember 28.)

Kovách György alezredes , az Amerikai Katonai Misszó népszerű tagja tíznapos szabadságra Párizsba repült. (A Reggel, 1946. november 11.)

William Key altábornagy és Kovách György alezredes szerdán délben látogatást tettek Nagy Ferenc miniszterelnöknél, akivel háromnegyed órás szívélyes megbeszélést folytattak. (Szabadság, 1946. december 1.)

Lt. Colonel George S. Kovach nem népszerű volt Budapesten - őt szerették. (Lőrincz Mária újságíró, Magyar Nemzet, 1946. december 8.)

Tavaly hazament, leszerelt. Most részt vesz egy diplomáciai kurzuson. Utána reaktíválják, és mint katonai attasét osztják be. (Világ, 1947. november 2.)

Kovách György alezredes az ostrom után mint az Amerikai Katonai Misszó tagja működött Budapesten. Most érkezik a hír Newyorkból, hogy „bezupál”, ezredessé léptették elő, és megnősült. Magyar nőt vett el feleségül. (Világ, 1947. december 30.)

A külföldi személyek zöme a Szövetséges Ellenőrző Bizottság köréből került ki, mint Vorosilov tábornagy, McKey altábornagy és Kovách alezredes. (Levendel Ádám szociológus a Magyar Közvélemény-kutató Intézet 1946 június közepén Budapesten fölvett adatairól, Jel-Kép, 1983/3.)