Forgókínpad

Forgókínpad

Szele Tamás: Hazugságmaraton

2024. január 28. - Szele Tamás

Minden nap találkozunk orosz propagandával, a tapasztaltabb olvasók már fel is ismerik, a náluk is tapasztaltabb sajtómunkások akár szél ellen, több versztáról megérzik, ha ilyesmi van a közelben – de hogyan működik? Milyen a rendszere? Miképpen koordinálják ezt a hatalmas gépezetet, ezt a polipot, aminek a csápjai Szahalintól és Kamcsatkától Utah államig nyúlnak?

haugsag1_januar_28_2024.jpg

(Képünk illusztráció)

Régi gyanúmat erősítette meg a Detector Media tanulmánya: nagyjából sehogy. A Kreml témákat hirdet meg, finanszírozási keretet biztosít melléjük, és szó szerint versenyezteti a zsoldosait, aki a legnagyobb elérési számot garantálja, az kapja meg a témát és a vele járó pénzt. Kicsit olyan ez, mint amikor a második világháború alatt Németország versenyeztette a repülőgép-tervező irodákat, egymás között az állami megrendelésekért, ami egy ideig remekül működött, aztán elkezdtek megjelenni az őrültebbnél őrültebb gépek a levegőben (mellesleg a Szovjetunió is versenyeztette később a saját tervezőirodáit és egy idő után ott is repült mindenféle, ami nem is emelkedhetne önerejéből a levegőbe). A Detector Media által nyújtott kép persze nem teljes, ilyen terjedelemben nem is lehet az, de mégis fogalmunk lehet ennek alapján erről a kaotikus rendszerről, ami igazából maga a rendszertelenség, és amiben milblogger a vojenkornak farkasa. Szóval, hogyan is kezdtek kialakulni a mostani állapotok?

2016. október 5-én Szergej Kirijenko foglalta el az orosz elnöki adminisztráció első elnökhelyettesi posztját Vjacseszlav Vologyin helyett, akit aznap neveztek ki az orosz állami duma szövetségi közgyűlésének elnökévé. Putyin adminisztrációjának első elnökhelyettese hagyományosan a belpolitikai blokkért felel, felügyeli a választási kampányokat minden szinten, kapcsolatot tart a pártokkal és a társadalmi szervezetekkel, valamint figyelemmel kíséri a tájékoztatáspolitikát. A politikai blokk vezetőjének leváltása együtt járt a Kreml politikai igényeit alacsonyabb szinteken kiszolgáló más személyek áthelyezésével is. Ez hat hónappal később vált nyilvánosan érzékelhetővé.

2017. március 26-án Dmitrij Guszev politikai tanácsadó vitaklubot szervezett, mely azokkal a gyűlésekkel foglalkozott, amiket Alekszej Navalnij korrupcióellenes alapítványának „Ő nem Gyimon” című, Dmitrij Medvegyev akkori orosz miniszterelnök gazdagságáról és korrupciójáról szóló oknyomozó filmje váltott ki. A gyűlésekről szóló vita azonban átcsapott több politológus panaszkodásába a Kreml közömbösségéről a Putyin-kormány vezetőváltása után. Vjacseszlav Szmirnov politikai technológus osztotta kollégái csalódottságát: "

Köszönjük szépen, Navalnij, hogy összegyűltünk itt; megrekedtünk, és az elnöki adminisztráció előtt akarunk spekulálni. Ráadásul az a legbosszantóbb, hogy nem kapunk választ. Sokat beszélünk, sokat írunk a Facebookon, és párbeszédet kezdeményezünk, de még csak vissza sem köszönnek... Ennek megfelelően a politikai technológusok kezdenek idegeskedni, mert nincs pénzük. A politológusok is feszültek; ők már régóta alapvetően sértődött emberek. Meglepődnek a helyzeten, és azt sem tudják, hogy kinek panaszkodjanak.”

Szmirnov szerint a gyűlés megmutatta, hogy „az országban, hála Istennek, nincs minden rendben”, és a politológus technológusok jó tanácsokat adhatnak az Elnöki Adminisztrációnak (AP) – de az AP már nem kérdezi meg a véleményüket. „Nem adnak pénzt, nem adnak módszertant (metodicskát), nem adnak útmutatást” – zárta akkor Szmirnov.

Az „éhes” politikai technológusok lázadása jellemzi legjobban az orosz propaganda klán-kapitalizmus körülményei között kiépült infrastruktúráját. Egy ilyen rendszerben a bürokraták, a politikai technológusok, az igazgatók és az üzletemberek éles versenyben igyekeznek pénzért és karrierépítési preferenciákért cserébe szolgáltatásaikat kínálni. A különböző propagandaprojekteket ilyen körülmények között inkább a legfelsőbb vezetésnek való megfelelés pragmatikus célja, mint egyetlen adminisztráció vagy koherens ideológia köti össze. Ezt láthatjuk a következő példákban.

Kiszervezési propaganda

2022 kora őszén ismeretlen hackerek hozzáfértek Jevgenyij Prigozsin struktúráinak egymillió dokumentumához, aki Putyin egykori „szakácsa”, később pedig társa és segítője volt az érzékeny bűnügyi műveletek végrehajtásában. A dokumentumok a Die Welt, a Dossier Center, az Insider, a Paris Match és az Arte újságíróinál kötöttek ki. A Dossier Center (Mihail Hodorkovszkij egykori oligarcha projektje, aki tíz évet töltött börtönben a Putyin-rezsim alatt) közölte, hogy korábbi kutatásai alapján megerősítették a dokumentumok hitelességét, és nagyszabású tanulmányt tett közzé a Prigozsin vezetésével működő óriási propagandagépezet működéséről. A nyomozók szerint 2022-re az úgynevezett „trollgyár” birodalma mintegy 400 jogi személyt, több tucat médiumot és a különböző propagandafeladatokra létrehozott közösségi hálózatokban számos embert tömörített. Figyelemre méltó, hogy a dosszié szerint Prigozsin Telegram-csatornái szinte nem is érintkeztek a Kreml egy másik internetes ügynökének, a „Nasije” (Нашие) ifjúsági mozgalom egykori vezetőjének, Kristina Potupcsiknak a hálózataival.

Ennek a birodalomnak egy része – a „Patriot” médiacsoport – hivatalosan 2019-ben jelent meg, magában egyesítve a Prigozsin-médiát, amelyet az oknyomozó újságírók már régóta „trollgyárnak” tartottak. A leghíresebb eleme a „Szövetségi Hírügynökség” (FAN) volt. A dokumentumok számos tranzakciót rögzítenek más befolyásos médiumokkal és bloggerekkel a megrendelt anyagok ügyében. A „gyárban” több száz fizetett kommentelő dolgozott, akik közül negyvenen kizárólag ukrán médiaplatformokra írtak kommenteket.

Egy interjúban a „gyár” egyik volt alkalmazottja a Radio Szvoboda rádiónak elmondta, hogy a termelési sebességük napi 120 komment volt. A „gyár” struktúrájában még a "YaRus" (ЯRus) nevű közösségi hálózat is megtalálható volt. Jevgenyij Zubarev, az Orosz Tudományos Akadémia főigazgatója szerint 2009-ben kezdték meg a munkát: " Megjelentek a médiában az első kommentelők, akik az ellenzék ellen dolgoztak: Alekszej Navalnij és mások voltak a célpontjaik". Az újságírók azonban csak 2013-ban fedezték fel a „gyárat”, amikor felfigyeltek a szentpétervári Internetkutató Intézet (АИИ) szervezet munkájára, ahol az alkalmazottak a közösségi hálózatokon megjelenő kommentekért kaptak fizetést. Azóta a „gyár” „termelése” csak nőtt, és elérte a nemzetközi szintet. A „trollgyár” munkája miatt az amerikai igazságügyi minisztérium megvádolta Prigozsint a 2016-os amerikai elnökválasztásba való beavatkozással. Prigozsin következetesen tagadta a „gyár” működésében való részvételét, mígnem 2023 februárjában végül elismerte, hogy ő találta ki és hozta létre az „Internetkutató intézetet”. Ezt azzal magyarázta, hogy „meg kell védeni az orosz információs teret”.

Prigozsin propagandagépezete, akárcsak más projektjei, teljesen független volt az orosz bürokráciától, és munkáját kizárólag közvetlenül Putyinnal hangolta össze. Ezért szenvedte meg Prigozsin agitációs propagandaüzlete az orosz elnökkel való kapcsolatok megromlását követően. Már néhány nappal a Wagner csoport lázadása után, 2023. június végén a Roszkomnadzor blokkolta a Prigozsinhoz kapcsolódó RIA FAN, Politika Szegodnya (Политика сегодня) kiadványokat, Ekonomika Szegodnya (Экономика сегодня), Nyevszkije Novosztyi (Nemвские новости) és Narodnyije Novosztyi (Народные новости). Prigozsin azonnal visszafogta azt, amit nem blokkolt az állam. Irina Pankratova, a Bell újságírója akkoriban azt feltételezte, hogy ezt azért tette, hogy tervei ne jussanak el politikai ellenfeleihez a Kremlben. Az Agentstvo újságírói szerint Prigozsin bot-hálózatának egy része már egy hónappal Prigozsin lázadása előtt elkezdett alkotója ellen dolgozni.

Nem Prigozsin volt az egyetlen, aki pénzt keresett az állami propaganda kiszervezett létrehozásából, bár senki sem érte el az ő nagyságrendjét. Hasonló munkát végzett Konsztantyin Malofejev orosz üzletember a Cárgrád TV nevű tévécsatornája segítségével, vagy a már említett Kristina Potupcsik a saját médiaeszközeivel. A kiszervezés lehetővé teszi az orosz állam számára, hogy delegálja a „piszkos munkát” és növelje a hatékonyságot a projektek bizonyos mértékű piaci versenye miatt, mely a finanszírozásért zajlott.

Új közigazgatási projektek

A Putyin-kormányzat politikai blokkja is igyekszik koordinálni a bőkezű finanszírozással gyorsan növekvő léptékű projekteket. Az elmúlt években például létrehoztak egy nagy bürokratikus struktúrát az állami információkezelésre, amelyet Dialognak neveztek el, ahogy azt az orosz ellenzéki média – Vazsnije Isztorii (Важные истории), a The Bell és a Meduza – vizsgálatukban megállapították. A hálózatot Szergej Kirijenko, Putyin kormányának helyettes vezetője koordinálja. Az újságírók szerint a moszkvai informatikai minisztériumnak alárendelt „autonóm nem kormányzati szervezet” (АНО) Dialog azért jött létre, hogy a közösségi hálózatokat figyelje, és a Kreml számára szükséges üzeneteket népszerűsítse. Kezdetben az orosz alkotmány módosításának megszavazására kellett ösztönözni, lehetővé téve Putyin számára, hogy újabb ciklusra indulhasson. A keretet később a Covid–19 járvánnyal kapcsolatos információk ellenőrzésére használták. Oroszország teljes körű ukrajnai inváziójának kezdetével a struktúra központját katonai propagandára és a közösségi hálózatok információs környezetének általános ellenőrzésére használták.

2020 nyarán a régiókkal való együttműködés érdekében elindult egy alárendelt struktúra, a Régiók Dialógja (Диалог регионы), amely a regionális irányítási központok (ЦУР) létrehozásáért felelős. A szervezet személyzete és költségvetése gyorsan nőtt. A vizsgálat szerint 2022-ben már több mint 2500 ember dolgozott ebben a szervezetben, és 6,5 milliárd rubelt utaltak át a munkájára a Digitális Fejlesztési Minisztérium költségvetéséből. A tervek szerint 2024-ig mintegy 24 milliárd rubelt különítettek volna el a Dialog Regions számára.

A struktúra feladata az interneten található „állami közoldalak” koordinálása: a kormányzók, a városi közigazgatás, a regionális minisztériumok, a lakásügyi, kommunális és sürgősségi szolgálatok, az iskolák, óvodák stb. hivatalos oldalainak összehangolása. 2022 decembere óta az állami intézmények jelenléte a közösségi hálózatokon Oroszországban kötelezővé vált. A regionális irányítási központok munkatársai képzik a regionális köztisztviselőket és politikusokat a fiókok létrehozására, a feliratkozók bevonására, a megjegyzésekre való reagálásra és a kötelezően közzéteendő tartalmak meghatározására. Az ajánlások szerint a tisztviselőknek azonnal reagálniuk kell a lakosok egyszerű kéréseire, mint például: padot kell felállítani valahol, ki kell vágni egy kiszáradt fát, meg kell javítani egy vezetéket, meg kell javítani egy lámpát stb. A projekt szerint az ilyen egyszerű kérésekre adott operatív válasz javítaná az állami szervek általános megítélését. Oroszországban 2022 végére mintegy 130 ezer ilyen állami vállalat lesz. Vlagyimir Tabak, a Dialog főigazgatója szerint ezeket az oldalakat az orosz közösségi hálózatok felhasználóinak 50%-a olvassa. A hálózat lehetővé teszi a Kreml számára a dezinformációs kampányok gyors beindítását és a szükséges propagandanarratívák terjesztését.

A 2023. június 30-án frissített kormányhatározat a Dialognak nyújtott

támogatások odaítélésének szabályairól kimondja, hogy a regionális irányítási központoknak a megszállt ukrán területeken – a „Donyecki Népköztársaság, a Luhanszki Népköztársaság, a Zaporizzsjai Terület és a Herszoni Terület” – is működniük kell, legalábbis a panaszok és fellebbezések nyomon követése tekintetében. A Dialog már beszámolt arról, hogy a mariupoli köztisztviselőket „állami gyűlések” lebonyolítására oktatják. A Realna Gazeta (Реальна газета) a szerkesztőségben elérhető dokumentumok és saját forrásai kapcsán arról számol be, hogy a helyi megszállási adminisztrációkat már 2022 őszétől azzal bízták meg, hogy vegyék kézbe a közösségi oldalakon megjelenő panaszokat, és számoljanak be a probléma megoldásáról, illetve nevezzék meg a megoldás időpontját.

Kirijenko másik projektje a háború utáni Oroszország-kép. A Meduza szerint ezzel az Oroszország Állami Tanácsa, a közigazgatás egyik alárendelt szerve foglalkozik. A kutatás eredménye két Oroszország-képnek kell lennie. Az első az export, amely a külföldi közönségnek és az orosz elitnek szól. A másodiknak világosnak és a hazai közönséghez, a legtöbb orosz lakoshoz közel állónak kell lennie az újságírók vizsgálata szerint. A Kreml-közeli Társadalomkutatási Szakértői Intézet állítólag már elkészített egy exportkoncepciót – „Oroszországnak a „szabadság kontinensévé” kell válnia a világ minden tájáról érkező jobboldali nézeteket valló emberek számára – mint például Silvio Berlusconi vagy Orbán Viktor”. A szakértők és maga Kirijenko a kiadvány forrásai szerint eleinte egy olyan „különleges utat” bejáró állam képét javasolták, mint Venezuela vagy India, amelyek elszigetelődnek a Nyugattól, készek megszegni az általánosan elfogadott szabályokat és megvédeni saját (olykor diktatórikus) politikai hagyományaikat. Ez a koncepció azonban nem nyerte el Putyin és hatalmi környezete tetszését – jelentették a kiadvány forrásai. Ezért úgy döntöttek, hogy inkább azt az Oroszországról alkotott képet helyezik előtérbe, ami egy „korrekt, jobboldali és hagyományos Európáról szól, ahol nincsenek melegfelvonulások, gyenge a kisebbségek befolyása, nem mint az USA-ban”. Ezek az elképzelések állítólag közelebb állnak Putyinhoz. „Belső használatra” a Kreml azt a koncepciót fogja népszerűsíteni, hogy „Oroszország visszaszerzi azokat a földeket, amelyek lakói szellemileg oroszok akarnak lenni” – írja a Meduza.

Mindenkitől a képességei szerint, mindenkinek – egy adomány

Az orosz propagandagépezet másik eleme az állami pénzek elosztása a pályázati rendszeren keresztül. Az interneten belül ezzel elsősorban a 2015-ben Vologyin védnöksége alatt létrehozott Internetfejlesztési Intézet foglalkozik. Akkoriban elsősorban a hivatalnokok digitális felvilágosítását tekintették feladatának, hogy javítsa az orosz hatóságok kommunikációs gyakorlatát. Az elmúlt években azonban a struktúra hatalmas költségvetési forrásokat vonzott. Az internetes propagandaprojektek vezető donorává vált - írják a Meduza és a Vazhnye istorii újságírói a vizsgálatukban. Rubel-milliárdokat irányítanak bármilyen formájú „rendes” internetes tartalom létrehozására, a bloggerek videóitól kezdve például egy sorozatig, amely egy „ellenséges” videószolgáltatás fiatalokra gyakorolt káros hatásáról szól. Az intézet 2023-ban több mint 20 milliárd rubelt kapott (ebből több mint 17 milliárd rubelt kifejezetten a „civil identitás” és a „szellemi és erkölcsi értékek” iránt elkötelezett „állami tartalmak” létrehozására). További 26 milliárd rubelt terveznek elkölteni 2024-ben és 2025-ben. Ezenkívül az Intézet gyakran ad saját támogatásokat társfinanszírozás formájában más állami és magánvállalkozásoknak. Az újságírók tájékoztatása szerint a pénzek elosztása nagyon átláthatatlan és az ígért nézettségi számhoz kötött, amit könnyű elrontani.

Például az Állami Filmalap, amely az egész orosz filmművészetet finanszírozza, 2023-ban kevesebbet tervezett költeni - mindössze 11,6 milliárd rubelt. Az elmúlt években az alap is szinte kizárólag a propagandisztikus tájékoztatásra koncentrált. Az orosz kulturális minisztérium által 2022-ben kialakított, a filmtámogatások nyújtására vonatkozó kiemelt témák listáján a következők szerepeltek: „A hagyományos értékek megőrzése, létrehozása és terjesztése”, „Oroszország béketeremtő küldetése”, „Kis-Oroszország mint Oroszország történelmi régiója”, „Az orosz katonák hősiességének és önfeláldozásának népszerűsítése egy különleges katonai művelet során”, „Az angolszász világ országainak neokolonialista politikája”, „Európa leépülése”, „A többpólusú világ kialakulása”, stb.

Kirijenko maga osztja szét a pénzt a Kulturális Kezdeményezések Elnöki Alapján keresztül. A Sirena vizsgálatának eredményei szerint az alap 2022-ben legalább 635 millió rubelt osztott szét 172 olyan projektnek, amelyek közvetlenül vagy közvetve az Ukrajna elleni háborút támogatták. A legnagyobb támogatottak közé tartozik a „ZaRossziju” (ZaРоссию) maraton, az Oleg Tabakov színház turnéja az elcsatolt Krímben lévő Herszoneszben a „Matroszkaja Tyiscsina” (Матросская тишина) című darabbal, valamint a „Za VMF” (Zа ВМФ) hazafias koncertkörút.

Az orosz agitációs propaganda különböző részei folyamatosan versengenek a Kreml figyelméért és pénzügyeiért. A Meduza szerint például 2022-ben a különleges szolgálatok hirtelen kiszorították a Kreml belpolitikai blokkját és annak vezetőjét, Szergej Kirijenkót a megszállt területeken tartott ál-referendumok előkészítéséről, amelyeket a közigazgatás a sajátjának tekintett. Jól példázza ezt a TASZSZ állami ügynökség főigazgatójának, Szergej Mihajlovnak az elbocsátása. A The Moscow Times szerint azért büntették meg, mert az ügynökség túlságosan részletesen tudósított Prigozsin lázadásáról. Az oroszországi propagandaügynököknek tehát meg kell őrizniük azt a készséget, hogy időben tudjanak igazodni, és a vezetés kívánságait akár kimondatlanul is kitalálják. A regionális médiának általában helyesen kell követnie az országos média retorikáját. Ugyanakkor az alacsonyabb rangú tisztviselőknek figyelmesen kell hallgatniuk közvetlen feletteseik nyilvános beszédeit, de nem szabad túlzottan a többi tisztviselő jelzéseire hagyatkozniuk.

Egy ilyen ellentmondásos agitációs propagandastruktúrának megvannak az előnyei és a hátrányai. Hiányzik belőle egy koherens ideológia vagy egy egységes irányítási vertikum. Ugyanakkor azonban az üzletemberek, bürokraták és kalandorok ilyen plasztikus tömege jól alkalmazkodik az új történelmi kihívásokhoz, a főnökök szeszélyeihez vagy akár a Kreml bűnös katonai kalandjaihoz. Az orosz agitációs propaganda tarka testületében a különböző részek létezésének elsődleges feltétele a pénzügyi források időben történő elosztása.

Nos, valamire azért mégiscsak rájöttek a Kremlben. Arra, hogy ha a hazudozásból versenyt rendezünk, értékes díjakkal, egymást leverve fognak vetélkedni a gazemberek, ki mond nagyobbat.

Csak hát minden verseny, minden mérkőzés véget ér egyszer.

Ezt is le kéne fújni már.

 

Szele Tamás

süti beállítások módosítása