A jó, a rossz és a csúf: hogyan állnak a tőkepiacok a 2024-es év küszöbén?
A jó
A jó hír, hogy a 2023-as év valóban az infláció érdemi csökkenéséről szólt, így fellélegezhettek a részvénypiacok, és tavaly év vége felé a kötvénypiacok is megnyugodhattak. A piaci várakozások arra mutatnak, hogy a nagy jegybankok, azok közül is elsősorban az amerikai Fed már idén tavasszal belekezdhet a rövid oldali dollárkamatok mérséklésébe, amely egyben a kamatcsökkentési ciklus nyitánya is lehet. Ilyen környezetben a hozamokra érzékeny eszközök, elsősorban a kötvények lélegezhetnek fel elsőnek, de például a tengerentúli technológiai részvényekben túlsúlyos indexek is jól teljesíthetnek.
A rossz
A fenti kép elég optimistán hangzik, vannak ugyanakkor bőven kockázatok is. Arra, hogy a fenti folyamat mindenféle csinnadratta nélkül, azaz a piacokat fenyegető súlyos volatilitásemelkedés nélkül menjen végbe, azért elég ritkán volt példa a gazdaságtörténetben. Ugyanis a piac afféle „soft landing”-et vár a gazdasági folyamatokat illetően. Egy olyan jelenséget, amelyet leginkább Colombo feleségéhez lehet hasonlítani, sokat beszélünk róla, de ritkán látjuk. Tehát, úgy kellene a gazdaságnak lelassulnia, hogy az még ne eredményezzen recessziót, de teret engedjen az infláció további csökkenésének és így a kamatok vágásának is. Ez az a pengeél, amin táncolva próbálják a jegybankárok a Covidot követő óriás inflációs nyomást letörni. Ha túl szigorúak, recesszió vár a világra, ami az álmoskönyv szerint nem túl jó hír a részvénytulajdonosoknak. Ha túl lazák, akkor az inflációs várakozások szállnak el annyira, hogy a következő lépés a végén még a kamatemelés lesz vágás helyett. Ez utóbbi forgatókönyv a hozamérzékeny szektoroknak nem kedvezne olyan nagyon, legyenek azok hosszú futamidejű kötvények vagy a fenti példát megfordítva hozamérzékeny technológiai részvények.
A csúf
Miközben a jegybankárok valóban pengeélen táncolva próbálják letörni az inflációt, de életben tartani a növekedést, a világ nagy geopolitikai sakktábláján sem unatkoznak a szereplők. Bár az orosz-ukrán háború tényéhez már hozzászokott a tőkepiac, ettől eltekintve azért továbbra is egy szörnyű véres háború zajlik az európai kontinensen. Ez önmagában is kockázat lenne, de a gázai övezetben a Nyugat és Irán proxyháborút vív egymással. A világgazdaság és így a tőkepiac szempontjából a Vörös-tenger és így egyben a Szuezi-csatorna hajózhatósága és biztonsága kulcskérdés. A konfliktus további mélyülése drágítja a tengeri szállítást, és az eszkaláció előbb-utóbb az olaj árában is ki fog ütközni. Egyik tényező sem az infláció csökkenésének irányába hat, így a fenti két kevésbé rossz forgatókönyvet is érdemben befolyásolja. Ezzel szinte párhuzamosan berobban az USA-ban az elnökválasztási kampány, amelynek lényegi hatásai persze majd csak 2025-ben lesznek érezhetőek, ugyanakkor már 2024-ben is vethet érdemi hullámokat. A tajvani választások tétje sem lényegtelen, hiszen Kína stratégiáját a szigettel szemben érdemben formálhatja.
ÖSSZESSÉGÉBEN A PIAC ABBAN REMÉNYKEDIK, HOGY SIKERÜL LETÖRNI AZ INFLÁCIÓT, MEGTARTANI A NÖVEKEDÉSI DINAMIKA NAGY RÉSZÉT.
Ezzel párhuzamosan egy bátor Fed képes lesz elkezdeni egy kamatcsökkentési ciklust. Az OPEC+ megelégszik a 70 dollár körüli olajárakkal, az oroszoknak eszük ágában sincs ebbe belepiszkálni. Ezzel együtt Irán is inkább lejjebb tekeri a kavarást a Vörös-tengeren. Lehet, hogy így lesz, és akkor a jó, a rossz és a csúf közül 2025 elején már csak a jóra fogunk emlékezni, de nem kizárt, hogy az oda vezető út rossz és csúf dolgokkal is ki lesz kövezve.
Jelen blogbejegyzés a szerző magánvéleményét tükrözi, amely nem feltétlenül egyezik a Concorde Csoport hivatalos álláspontjával.
