Helyszín: ódon teaház a Régi Baszmannaja utcában. A háttérben három szamovár balalajkázik sípolva, bárisnyák sürögnek, muzsikok forognak, méla depresszió mindenfelé, térdig ér a reménytelenség. A falon Kamcsatka, Kolima, Magadán és a Szoloveckij-szigetek térképe, pirossal megjelölve rajtuk a népszerűbb büntetőtelepek helye és elérhetősége. A sarokban kancsuka, a biztonság kedvéért.
(Képünk illusztráció)
- Hol járt, kedves Hacsek Mojszejevics, hogy hála Éhező Szent Nyikifor hitvallónak, nem láttam már Zsenya Prigozsin halála óta?
- Magát is áldja meg a kazányi Elszenderedő Miasszonyunk, Sajó Abramovics, és a radai rosseb nemkülönben. A szolgálat szólított el, de hát örömest igyekszünk.
- Én is szép darab földet bejártam a mi Szent Oroszországunk miatt, így van ez, galambocskám, nem másként. Maga merre volt?
- Őrséget adtam jó cár atyuskánk mellett, Csukotkán.
- Hol?
- Csukotkán.
- Igyon egy kis vizet vagy teát.
- Dehogy iszom, itt a szto gram.
- Akkor ijesszem meg? Rendben. Soros György!
- Tessék?
- Egyértelmű, galambocskám, hogy maga csuklik. Vizet inni nem akar, ilyenkor csak egy kis ijedelem segít. Inkább örüljön, hogy nem Zelenszkijt mondtam. Vagy pláne, Zaluzsnyijt.
- Mitől csuklanék?
- Azt mondta, Csukotkán volt.
- Ott is voltam, vigyáztam Vlagyimir Vlagyimirovicsra a kampánykörútján! Maga hülye, Csukotka az orosz Távol-Kelet egyik tartománya, szövetségi szubjektum, Csukcsföld! Ott fekszik Kamcsatkától északra. Tiszta időben odalátszik a határról a Kljucsevszkaja Szopka.
- Csak nem bírja abbahagyni a csuklást. És mit műveltek maguk ott, a Kljucsevszkajával? Volt szopka?
- Maga eltévedt opricsnyik, a Kljucsevszkaja egy vulkán, egy tűzhányó!
- Akkor miért van női neve?
- Magának még nem okádott tüzet a bé neje?
- Nekem csak vodkát, de igaza van. Na, és mi volt ott, a vulkán tövében?
- Jaj, bátyuska, nagyon szép volt. Vlagyimir Vlagyimirovics meglátogatott egy uborkafarmot és egy sertéshízlaldát. Látja, itt is van róla a kép a RIA Novosztyin, alatta a felirat: „Balról a második Putyin elnök”.
- Történt valami a szerkesztőkkel?
- Már bányásszák az uránt.
- Közben itt meg majdnem megfagyott a Moszkvai Terület fele.
- Na jó, az szervezési hiba volt.
- Hogyhogy?
- A hiba nem az volt, hogy ellopódott a földgáz, az az üzemszerű működéshez tartozik. Az volt a hiba, hogy mikor megérkezett a hír az Elnöki Adminisztrációhoz, Kirijenko elvtárs azonnal kiadta a parancsot, hogy gyújtsanak tüzet, ne fagyoskodjanak az emberek. Mint mindig, most is a legjobbat akartuk, csak hát megint úgy sikerült, mint mindig.
- Hogyhogy?
- Félrement a telegram, Moszkva környékén fáztak az emberek, mi meg Szentpéterváron, a puskinszkovói kerületben gyújtottuk fel azt a raktárat.
- Eltarthatott egy ideig, míg átért a meleg Moszkvába.
- Nekem mondja? Vasúton kellett átküldeni, még jó, hogy volt direkt járat, és nem kellett az átszállásra is várni.
- Van ilyen, galambocskám, van, ezért nem nőnek égig a nyírfácskák. Én is most gyűjtöm az erőt, hogy besétáljak a Lubjanka térre.
- Igyon előtte valami erőset. Mi néz ki magának, büntetőtelep vagy golyó?
- Még az is lehet, hogy mindkettő. Tudja, közel-keleti szakreferens vagyok mostanság a Külügyben.
- Az szép pálya.
- Szép a francot. Jement kaptam.
- Az pedig akkor is gyönyörű hely.
- Igen, de tele van houthival.
- Mégsem lakhatnak mindenhol kozákok, mert akkor nem lenne kit meghódítani.
- Az szentigaz, bátyuska, de ezek a houthik lőnek.
- Az a dolguk, azért adjuk a pénzt Teheránnak, ami továbbad nekik, miután ellopta belőle a maga részét.
- Rendben, de hajókat lőnek!
- Mégse lőhetnek hatlovas postakocsikat, üveghintókat vagy tacsankákat, ha azok nem járnak arra.
- De ezek tankhajók!
- És?
- Tegnap tüzet nyitottak egy orosz tankerre!
- A mieink?
- A mieink. Abu Abdullah ibn Iszmail összetévesztette a Szent András-keresztet a Dávid-csillaggal. Mármint a lobogón.
- De a radaron sem látta, mire lő?
- Lehet, hogy nem is érdekelte, előbb lőtt, aztán sem kérdezett.
- Irtózatos blamázs.
- Lehet fokozni: állítólag amerikai flottaegységek tüze mentette meg az orosz tankert. És ezt kell nekem jelenteni.
- Szent Miklós csontjaira mondom, ezért magát tarkón lövik kora hajnalban a Szpasszkaja-bástya fokán egy mérgezett kötéllel. De legjobb esetben is kap egy nagyon tartós beutalót Lefortovóba.
- Na, látja, ezért gyűjtöm az erőt.
- És gyűlik?
- Hát, eddig elkopott másfél liter vodkácska, két pud érett túró, öt százseny pirozski és hatvan arsin mahorka, de még mindig nem bírtam elszánni magamat, hogy bemenjek.
- Hagyja, hadd jöjjenek ki inkább ők magáért.
- Á, az rosszabb.
- Nem akar inkább emigrálni? Ott van az Akunyin, remekül él Londonban, annak ellenére, hogy itt, a Régi Baszmannaja utcában el is ítélték, idegen ügynökké is nyilvánították.
- Na jó, de az Akunyin legalább tud írni, megél belőle. De mit tudok én? Maximum sírni, bátyuska, sírni...
- Hát, legyen erős. Én jöttem magáért. Engem küldtek.
- És akkor most elvisz?
- El, de nem megyünk messzire. Látja ott azt a felhőkarcolót? Ott követ majd el öngyilkosságot, ittas fővel, depresszióval küzdve. Olvassam fel a búcsúlevelét? Fél éjszaka írtam, nagyon szép lett.
- Inkább ne. Nincs valami más megoldás?
- Dehogy nincs, galambocskám. Maga mindig nagylelkű volt a szegény sínylődőkkel. Mi lenne, ha megpróbálna megvesztegetni, és utána megszökne tőlem?
- Mennyi?
- Sok, és ha lehet, cservonyecben kérem, manapság az arany a legbiztosabb.
- Itt van, az iszákomban.
- Na, akkor szökjön gyorsan.
- Miért gyorsan?
- Hogy menekülés közben lőhessem le.
- Mars ki!
Szele Tamás
