Ma abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy egyaránt szolgálhatok friss hírekkel és elemzéssel. A véletlenek összjátéka úgy hozta, hogy tegnap a brit és amerikai erők pusztító csapást mértek a houthik katonai infrastruktúrájára Jemenben – először ennek a híreit vesszük elő – aztán Jurij Macarszkij tanulmánya alapján azt vizsgáljuk meg, miből volt pénze a houthiknak erre az infrastruktúrára?

(Képünk illusztráció)

De előbb lássuk, mi történt Jemenben. Az Amerikai Egyesült Államok és az Egyesült Királyság hadserege csütörtökön csapásokat mért több houthi célpontra a houthik által ellenőrzött jemeni területeken, ami jelentős válaszlépést jelentett, miután a Biden-kormányzat és szövetségesei figyelmeztettek, hogy az Irán által támogatott fegyveres csoport kell viselje a Vörös-tengeren a kereskedelmi hajózás ellen elkövetett ismételt drón- és rakétatámadások következményeit.

Joe Biden elnök közölte, hogy a csapásokat „közvetlen válaszul a Vörös-tengeren a nemzetközi tengeri hajózási útvonal elleni példátlan houthi támadásokra” rendelte el.

„Ma az én utasításomra az amerikai katonai erők – az Egyesült Királysággal együtt, valamint Ausztrália, Bahrein, Kanada és Hollandia támogatásával – sikeres csapásokat hajtottak végre számos jemeni célpont ellen, amelyeket a houthi lázadók arra használtak, hogy veszélyeztessék a hajózás szabadságát a világ egyik legfontosabb tengeri útvonalán” – áll az elnöknek a Fehér Ház által kiadott közleményében.

Biden hozzátette, hogy „nem fog habozni, hogy szükség esetén további intézkedéseket vezényeljen az amerikai nép és a nemzetközi kereskedelem szabad folyásának védelme érdekében”.

Az amerikai és koalíciós erők „több mint 60 célpontra mértek szándékos csapást 16, az Irán által támogatott Houthi fegyveres szervezet által támogatott helyszínen, köztük parancsnoki és irányítási csomópontokra, lőszerraktárakra, rakétaindító rendszerekre, termelési létesítményekre és légvédelmi radarrendszerekre” – áll az amerikai légierő központi parancsnoka, Alex Grynkewich altábornagy közleményében. Több mint 100 „különböző típusú” precíziós irányítású lőszert használtak.

A csapások a világ egyik legkritikusabb vízi útvonalát fenyegető veszély miatt növekvő nemzetközi nyugtalanság jelei. Az Egyesült Államok hetek óta igyekezett elkerülni a Jemenre mért közvetlen csapásokat, mert az Izrael és a Hamász közötti háború miatt a feszültségtől már amúgy is forrongó térségben fennállt az eszkaláció veszélye, de a nemzetközi hajózás elleni folyamatos houthi támadások arra kényszerítették a koalíciót, hogy cselekedjen.

Bár az Egyesült Államok a gázai háború kitörése óta Irán csatlósai ellen is végrehajtott csapásokat Irakban és Szíriában, ez az első ismert csapás a hutik ellen Jemenben.

A csapásokat vadászgépek és Tomahawk rakéták hajtották végre. Több mint egy tucat houthi célpontot lőttek a légi, felszíni és tengeralattjáró platformokról kilőtt rakétákkal, melyeket azért választottak ki, hogy meghiúsítsák a houthik folyamatos támadásait a Vörös-tengeren lévő hajók ellen – mondta egy amerikai tisztviselő a CNN-nek.

Ezek között voltak radarrendszerek, drónok tároló- és indítóhelyei, ballisztikus rakéták tároló- és indítóhelyei, valamint cirkálórakéták tároló- és indítóhelyei.

Egy másik amerikai tisztviselő szerint a Jemen elleni támadásban részt vett a USS Florida irányított rakétás tengeralattjáró is, amely november 23-án kelt át a Vörös-tengeren. A támadásban részt vevő felszíni hajókhoz hasonlóan a tengeralattjáró is Tomahawk támadórakétákat lőtt ki – mondta a tisztviselő.

Egy magas rangú katonai tisztviselő csütörtök este újságíróknak azt mondta, hogy nem tud pontos százalékos arányt mondani a csapásokban megsemmisített Houthi-eszközökről, de az „jelentős” volt. Hozzátette, hogy precíziós irányított lőszereket használtak a célpontok megsemmisítésére „és a járulékos károk minimalizálására is”.

Álságos volna feltenni a kérdést, hogy honnan volt pénze a houthiknak erre a sok szép földi jóra, radarrendszerre, drónokra, rakétákra, hiszen mindenki tudja: Teherán fizette meg az árukat. No, de a nagyon komoly gazdasági válsággal küzdő Teheránnak viszont honnan van pénze? Hiszen a nép Iránban éhezik is, fázik is. Miből származik az a pénz, amivel a houthikat, a Hezbollahot, a Hamászt támogatják? Ennek eredt utána Jurij Macarszkij a The Insiderben.

Tudjuk, hogy az Iráni Iszlám Köztársaság évente több százmillió dollárt költ a közel-keleti szélsőséges mozgalmak támogatására. A súlyos szankciókkal sújtott rezsim nem szűkmarkú. A pénzt, amely aztán a Hezbollahnál vagy a Hamasznál köt ki, Teherán az olaj és a fekete kaviár eladásából szerzi, a kormány által ellenőrzött pénzmosók számláiról veszi le, saját polgáraitól veszi el egyre növekvő adók formájában, sőt, még Oroszországtól is komoly összegeket kap az Ukrajna elleni háborúhoz nyújtott segítségért cserébe.

„Soha nem titkoltuk, hogy a Hezbollah teljes költségvetése, minden bevételünk és kiadásunk, minden, amit eszünk és iszunk, minden fegyver és minden rakéta az Iráni Iszlám Köztársaságból származik”

- mondta még 2016-ban Hasszán Naszrullah sejk, a libanoni Hezbollah vezetője. Hogy pontosan mennyit kap a Hezbollah Teherántól, azt nem könnyű megbecsülni. Ez a pénz homályban van, és az elemzőknek közvetett adatokra, kiszivárogtatásokra vagy akár puszta spekulációkra kell hagyatkozniuk. A legáltalánosabb számadat körülbelül évi 700 millió dollár. További körülbelül 100 millió dollárt kapnak a palesztinai csoportok – a Hamász, az Iszlám Dzsihád és mások. Támogatást kapnak még a jemeni houthik, számos síita fegyveres csoport Irakban, és egy sor más, a Közel-Keleten szétszórtan élő fegyveres csoport. Más szóval, évente körülbelül egymilliárd dollárt kell költenünk mindannyiukra. Vagy talán még többet is. Elég impozáns összeg Irán számára, tekintve, hogy az iszlám köztársaság valós (és nem az iráni központi bank hivatalos árfolyamán számított) katonai költségvetése 2022-ben nem érte el a 7 milliárd dollárt.

Nekik maguknak sincs elég pénzük

Iránnak már régóta komoly nehézségei vannak a költségvetése feltöltésével. Annak ellenére, hogy olajkészletei vannak és folyamatosan növekszik az egzotikus termékek – fekete kaviár és vizahús – exportja. Az állam gazdasága a nyugati szankciók miatt szenved. Teheránt megfosztották attól a lehetőségtől, hogy nyugati befektetéseket vonzzon az olaj- és gázágazatába, a kereskedelmi flotta fejlesztésébe, sőt még a bankrendszerbe is. E szankciók miatt, amelyeket Barack Obama részben feloldott, de Donald Trump 2018-ban teljes egészében visszaállított, az iráni riál folyamatosan leértékelődik a dollárral szemben.

Ennek eredményeképpen a költségvetés reálértéken évről évre egyre csökken. Például mielőtt Trump visszaállította volna a szankciókat, csak az Iszlám Állam védelmi költségvetése meghaladta a 21 milliárd dollárt. Most ilyen számokról Iránban nem is álmodnak. Még a jelenlegi, háromszor kisebb katonai költségvetés is rendkívül népszerűtlen intézkedésekre kényszeríti az államapparátust, például az autók és ingatlanok adójának emelésére, valamint az állami vállalatok vagy az államhoz kapcsolódó iparágak alkalmazottainak fizetésindexálásának megtagadására. És nincs okunk arra számítani, hogy a helyzet a közeljövőben javulni fog.

Az USA felvette Iránt a terrorizmus állami támogatóinak listájára, ami Teheránt gyakorlatilag eltávolítja a legális gazdasági térből. Hivatalosan csak olyan árukat adhat el és vásárolhat, és csak olyan feltételekkel, amelyeket a Nyugat engedélyez. A logika azt sugallná, hogy az állandó gazdasági válság, a rekordinfláció és a szegénységbe belefáradt irániak folyamatos tiltakozásai közepette a kormánynak át kellett volna gondolnia a külvilággal való kapcsolatait és kiadásait. De az ajatollahok rezsimje nem így van ezzel. Az ő prioritásuk az iszlám világforradalom, és ezért a Hamasz emberei, akikben Teherán e forradalom egyik fő eszközét látja, akkor is kapják a millióikat, amikor az egyszerű irániak ájuldoznak az éhségtől.

A szankciók kijátszására irányuló tervek

Védenceinek finanszírozására Irán viszonylag legális, félig legális és egészen illegális struktúrák egész rendszerét építette ki, amelyek – függetlenül attól, hogy mi történik az állami költségvetéssel – pénzt keresnek, és azt átutalják a proxy-rezsim szövetségeseiknek. E struktúrák némelyike évtizedek óta működik, némelyik pedig csak a közelmúltban alakult ki.

Az utóbbiak közé tartoznak a szankcionált iráni termékeket értékesítő fiktív vállalatok, amelyek tömegesen nyílnak meg az Egyesült Arab Emírségekben (EAE). Ennek az államnak a meglehetősen liberális gazdasági törvényei lehetővé teszik, hogy Irán fiktív személyek nevében cégeket jegyeztessen be, amelyek a legális áruk álcája alatt szankcionált árukat (például vegyi anyagokat) értékesítenek, amelyeket állítólag nem Iránban, hanem más országokban állítanak elő, és ezért nyereséget kapnak. Lényegében ezek pénzmosó ügynökségek, amelyek legalizálják az ajatollahok illegális pénzét.

Az amerikaiak 2022-2023 néhány hónapja alatt legalább 160 millió dollár útját követték nyomon az ilyen irodák számláira (nem mindegyiküknek van köze Iránhoz, vannak olyanok, amelyek más lator-országok, például Oroszország érdekében dolgoznak, de a legtöbb fedőcég kedvezményezettje mégis Teherán). Washingtonnak nem tetszik, ami történik, és egyre határozottabban követeli, hogy az Egyesült Arab Emírségek szigorítsa törvényeit, és zárassa be az összes „pénzmosó” irodát.

Egyébként a külvilággal való kapcsolatok enyhülésének rövid időszaka alatt maga az Iszlám Köztársaság kormánya is fontolóra vette a pénzmosás elleni küzdelemre irányuló törvények elfogadásának lehetőségét. De minden erről szóló beszélgetést leállított az Alkotmány Őrzőinek Tanácsa, a rezsimhez hű teológusok és jogászok testülete, amely a parlament által elfogadott összes törvényt felülvizsgálja, és amelynek jóváhagyása nélkül egyik sem léphet hatályba. Az Őrzők egyszerűen megakadályoztak minden kísérletet az ilyen törvények elfogadására, pontosan azért, mert attól tartottak, hogy ez megnehezítené a Hamász, a Hezbollah és más hasonló csoportok finanszírozását.

Drónok készpénzért

Az irániak több tízmillió dollárt kaptak a Shahed kamikaze drónok Oroszországnak történő eladásából is, amelyeket az oroszok ukrán városok megtámadására és Ukrajna polgári infrastruktúrájának elpusztítására használnak. A drónokért járó pénzt Moszkvából készpénzben, repülőgépeken szállítják Teheránba. Csak egyetlen ilyen repülőút 2022 augusztusában mintegy 140 millió eurót eredményezett Oroszországból. Ez a pénz többek között a nemzetközi terrorizmus finanszírozására megy, ezért az amerikai kormány komoly jutalmat ajánl fel annak, aki olyan információkkal szolgál, amelyekkel véget vethet ennek a kereskedelemnek.

Az Iszlám Forradalmi Gárda, a Quds Erők és cégeik

Fontos megjegyezni, hogy Irán részéről az üzlet lebonyolításában részt vesz az Iszlám Forradalmi Gárda, az ország fegyveres erőinek elit alakzata, amely közvetlenül Khamenei ajatollah legfőbb parancsnoknak, ajatollahnak van alárendelve. Amint az alakulat nevéből is kitűnik, a hadtestet az iszlám forradalom eszméinek védelmére és terjesztésére hozták létre. Emellett feladata volt a külföldi csoportokkal való kapcsolatfelvétel is.

Ennek érdekében a testületen belül működik az úgynevezett Quds Erő, egy olyan alakulat, amely közvetlenül felelős az Irán külföldi ügyfeleivel való logisztikai együttműködésért. Az amerikai kormány még olyan Quds Erő-tiszteket is azonosított, akik pénzt és fegyvereket szállítanak a Hezbollahnak, a Hamásznak és hasonló csoportoknak. A pénzt készpénzben és aranyban szállítják, közel-keleti bankokban vezetett fedőszámlákra utalják, és kriptopénz-tárcákra küldik. Az alakulat minden ma elérhető módszert felhasznál ügyfelei finanszírozására.

Az Őrző Hadtest mind a védelmi költségvetésből (a hadseregnek juttatott összegek jelentős részét kapja, de hogy pontosan mekkora részt, az államtitok), mind más forrásokból kap pénzt erre a célra. Az iráni hadsereg elit alakulata teljes vagy részleges tulajdonosa az építőiparban, a teherszállításban, az olajkitermelésben és számos más iparágban tevékenykedő vállalatoknak.

Csak az egyik ilyen vállalat, a Khatam al-Anbiya egyedül 170 000 embert foglalkoztat, és dollármilliárdokat kap az állami építési megrendelések teljesítéséért. Dollárokat, amelyeket katonai célokra használnak fel, de a védelmi költségvetésben nem jelennek meg.

A közelmúltig a gárdisták a köztiszteletben álló japán üzletemberekkel kötött közös üzletekkel is kerestek pénzt. Az Őrzők ugyanis részesedéssel rendelkeznek az iráni Bahman vállalatban, amely 2018-ig a japán Mazda által licenszelt autókat szerelt össze Iránban. A japánok azután szüntették be az együttműködést a Bahmannal, hogy az amerikaiak azzal fenyegetőztek, hogy lezárják az amerikai piacot a Mazda előtt. Ugyanekkor és ugyanezen okból hagyta el Iránt a dél-koreai Hyundai, amelynek autóit a Kerman Khodro üzemeiben szerelték össze.

Hivatalosan a Kerman Khodro nem az Őrző Hadtest tulajdonában van (vagy csak még nem találtak erre elegendő bizonyítékot). A vállalat 50%-ának tulajdonosa azonban a Mowla al-Muwahhidin jótékonysági alapítvány, amelynek igazgatótanácsában a Quds Erők számos tisztje is helyet kapott, és amelynek vezérigazgatója az amerikai terrorista-listán szereplő Hamid Arabnejad, a gárdisták korábbi parancsnoka volt.

Ennek az alapnak a legértékesebb eszköze a Mahan Air légitársaság, amely egészen a közelmúltig Teheránt több európai fővárossal kötötte össze, és csak 2018-ban került szankciók alá. A Mahan Air teljes egészében a Mowla al-Muwahhidin Alapítvány tulajdonában van. A cég nemcsak pénzt keresett külföldi terroristáknak, hanem részt vett a szállítási tevékenységeikben is. Repülőgépeiről ismert, hogy felszereléseket és munkaerőt szállítottak Iránból Szíriába.

Az ilyen jellegű jótékonysági alapítványok, amelyek egyszerre működtetnek sikeres vállalkozásokat és állnak szoros kapcsolatban az Őrzők Tanácsával, a Hezbollah és a hasonló szervezetek pénzügyi jólétének fő pillérei. Iránban több tucat olyan alapítvány van, amelyek alapító okiratában a szegények és betegek segítése szerepel fő tevékenységként. E segítségnyújtás érdekében az alapítványok gazdasági és pénzügyi tevékenységet folytathatnak, és részesedést birtokolhatnak vállalkozásokban és vállalatokban. Az állami hatóságok nem ellenőrzik őket pénzügyi szempontból, és minimális adót fizetnek.

Ezek az alapítványok valóban segíthetnek a szegényeken és a betegeken, de régóta informális – és igen nagy – jövedelemforrást jelentenek a teológiai elit és a hatalom képviselői számára, akik általában az ilyen szervezetek alapítói és vezetői közé tartoznak.

Például a Mostazafan Alapítvány több száz vállalkozás tulajdonosa, és vagyonát néhány évvel ezelőtt több mint 2 milliárd dollárra becsülték. Az Őrzők Testületéhez és más erős emberekhez fűződő szoros kapcsolatai miatt a Mostazafan amerikai szankciók hatálya alatt áll. Az amerikai kormány rámutat, hogy az alapítvány jótékonysági tevékenysége csak az iráni hatóságok érdekeit szolgáló pénzügyi csalást takarja, és általánosságban – az alapítvány nem a szegény irániakon segít, hanem éppen ellenkezőleg, megfosztja vagyonuktól azokat, akik nem kedvelik a rendszert.

A lakosságtól származó pénzeszközök kisajátítása

A tulajdon kisajátítása a pénzszerzés egy másik eszköze. A mezőgazdasági földterületek és vállalkozások elkobzása leggyakrabban a bahaikat, az Iránban betiltott és üldözött vallási közösséget sújtja. A bahaik pacifisták, és szellemi központjuk ma Izraelben található, ami az ajatollahok egyik legnagyobb ellenségévé teszi őket. A bahaiktól való erőszakos földfoglalás pedig a hatóságok egyik fő módszere a nemkívánatos vallás követőivel folytatott harcban. Az irániakat politikai okokból is megfosztják tulajdonuktól: elvehetik azt a hatóságok iránti hűtlenségért, például a tüntetéseken való részvételért. Amit elvesznek, azt általában éppen azon alapítványok vezetőségének adják át, amelyek papíron az irániakat hivatottak segíteni, de valójában a Hezbollahot és a Hamászt szolgálják.

Általánosságban elmondható, hogy Irán még az egyre növekvő költségvetési hiány és a hadseregre fordított kiadások kényszerű csökkentése ellenére is számos bevételi forrással rendelkezik, amelyekből könnyedén egész proxy hadseregeket tarthat fenn szerte a Közel-Keleten. És ezek a proxy hadseregek lassan megtanulják, hogyan kell gazdálkodni a Teheránból évente hozzájuk küldött milliókkal. Az amerikaiak például még 2022-ben felfedeztek egy egész hálózatot, amely a Hamász érdekében működő, egymással szorosan összefüggő pénzügyi fedőcégekből állt. A Hamász titkos pénzügyi birodalma által kezelt pénzeszközök teljes összege meghaladta az 500 millió dollárt.

Akkor tehát csak megvan a pénz forrása: államilag támogatott gazdasági bűnözésből és az iráni nép egyre üresebb zsebéből származik. Hogy aztán a valóban éhező irániak mekkora lelkesedéssel gondolják azt, miszerint „egy aknavetővel többet kapott a Hezbollah, ma sem koplaltam hiába”, arra nem létezik becslés, de közepes összegbe le merném fogadni, hogy körülbelül ez az utolsó, ami az eszükbe jut.

Mindenesetre Khamenei uralmát – és, ami ennél is kellemetlenebb, politikai céljait is – ezek a források biztosítják.

A tegnapi támadás alaposan meg fogja emelni a költségeket. És el fog jönni az a pillanat is, amikor az irániak már nem lesznek képesek többet fizetni a nincsből.

Szele Tamás