Meglehetősen izgalmas oknyomozó riportot közölt a The Insider, ami másként érdekes az orosz és másként a külföldi olvasónak: az oroszok az általuk jól ismert események hátterét találják meg Nyikolaj Pomerancev cikkében, a külföldiek pedig arra jönnek rá, hogyan is működik igazából az orosz gazdaság.
Ijesztően.
(Képünk illusztráció)
2024 januárja folyamán egy londoni bíróság dönt arról, hogy ki örökli a néhány évvel ezelőtt Belgiumban rejtélyes körülmények között (az esetet hivatalosan öngyilkosságnak minősítették) elhunyt orosz milliárdos, Vlagyimir Scserbakov több millió dolláros vagyonát. Az FSZB vezetőségéhez köthető üzletember az Oroszországban a 2000-es és 2010-es években lezajlott „pénzregisztrációs reform” egyik fő haszonélvezője volt. A hivatalosan az árnyékgazdaság elleni küzdelmet célzó változásokat az FSZB támogatta: az állam növelni tudta az adóbevételt, a biztonsági szolgálat pedig új felügyeleti eszközhöz jutott, lehetővé téve, hogy a kapcsolatokkal rendelkező emberek milliárdokat keressenek a gyakorlatilag monopolizálttá vált piacon.
A 2010-es évek közepére a pénztárgépek és a termékcímkék piacán átrendeződés volt tapasztalható. Scserbakov kiszorult az üzletből. Családja örökség nélkül maradt, miután hirtelen „öngyilkos lett”, bár a halál hivatalos okát egyik kollégája és ismerőse sem hiszi el. A bíróság most arra készül, hogy felgöngyölítse a Scserbakov vagyonát övező szövevényes hálót, fényt derítve a készpénzpiacon belüli hatalmi játszmákra és azok kapcsolatára az orosz milliárdos rejtélyes halálával.
Az FSZB továbbviszi a „készpénzreformot”
2002 júniusában az orosz kormány bejelentette az árnyékgazdaság elleni küzdelmet célzó reformot. Úgy döntöttek, hogy bevezetik a „védett elektronikus ellenőrző szalagot” (PECT) a pénztárgépeknél. A kriptográfiai védelemmel ellátott modul, a pénztárgépek egyfajta „fekete doboza”, a tranzakciókra vonatkozó összes információt tárolta, de évente ki kellett cserélni. A piaci igény volumenét több tízmilliárd rubelre becsülték. Néhány vállalkozó ellenezte az újítást, de nem tudtak megálljt parancsolni az új törvénynek. 2005-re a PECT szállítója még mindig nem volt kijelölve, és Patrusev FSZB-igazgató levelet küldött az Állami Duma elnökének, Grizlovnak, amelyben kijelentette, hogy Oroszországban már vannak olyan „ipari vállalkozások”, amelyek kifejlesztettek egy megfelelő technológiát, „amelynek segítségével az adóügyi adatok kriptográfiai eszközökkel védhetők a megsemmisítés vagy módosítás ellen”, és ezt egyszerűen mindenkinek kötelezően be kell szereznie.
Akkoriban a Kommerszant című lap azt sugallta, hogy az FSZB-hez köthető Atlasz Kutató- és Fejlesztőközpont lehetne ilyen vállalkozás, de kiderült, hogy az FSZB más beszállítóknak is megengedte, hogy meggazdagodjanak a pénztárgépeken. A főszereplőnek az LLC Bezant bizonyult, amely egy milliárd rubeles piac felett szerzett ellenőrzést. Öt év alatt a teljes bevétel 22 milliárd rubelt (245 millió dollárt) tett ki.
A Bezant szervezetek mögött (összesen három „Bezant” nevű cég létezett) a jelenleg az Egyesült Királyságban élő Andrey Cseglakov állt. Oroszországban Cseglakov elsősorban arról volt ismert, hogy ő találta ki és szervezte meg a Dendy játékkonzol gyártását, amelyet valamikor a dubnai Tensor üzemben kezdtek el gyártani (az orosz állam tulajdonát képező ingatlanok árverésén szerezte meg). Cseglakov egyik üzlettársa volt Vlagyimir Scserbakov.
A Tensor 2003 és 2017 között nemcsak játékkonzolok, hanem PECT gyártásával is foglalkozott. Cseglakov azonban nem tudott belépni a pénztárgép-berendezések több milliárd dolláros piacára anélkül, hogy ne szerezte volna meg a reform fő lobbistájának – az FSZB-nek – a támogatását. Ehhez a „megfelelő kapcsolatokra” volt szükség. És ezek a kapcsolatok Vlagyimir Scserbakovra tartoztak.
Scserbakov egész életében nagyvilági magánéletet élt. A szahalini születésű férfiról rendelkezésre álló korlátozott információk azt mutatják, hogy a 2000-es években a közszférában dolgozott, konkrétan az iparban és a kereskedelemben, mielőtt a bankszektorban próbálkozott volna.
A szóban forgó bankot BVA-Banknak hívták, és Scserbakov volt a főrészvényese Cseglakovval együtt. Emellett ismert, hogy a 2000-es évek közepén Scserbakov társtulajdonos volt egy cégben, amelynek másik részvényese Valerij Szokolov, Borisz Grizlov asszisztensének férje volt.
2012 júliusában az orosz Szövetségi Adóügyi Szolgálat (FNS) bejelentette egy második nagyszabású reform tervét – az elektronikus pénztárgéprendszer felváltását egy új online bejelentési rendszerrel. Az adóhiivatal által kiírt versenyből az Atlas-Kart nevű cég került ki győztesen, amely jelképesen egy rubelért kínálta szolgáltatásait. A látszólag jótékony cselekedet mögött hideg számítás állt – monopóliumot szerezni a pénztárgép-berendezések területén.
A monopólium valódi módosítása azonban nem történt meg, mivel a legalább 2008 óta a piacon működő Atlas-Kart mögött ugyanaz a Vladimir Scserbakov és Andrej Cseglakov állt. Amikor a reformot 2016-ban törvénybe iktatták, az orosz vállalkozók számára az új berendezésekre való átállás teljes költsége 55 milliárd rubelt (612 millió dollárt) tett ki.
A 2010-es évek elején Scserbakov és Cseglakov hasonló módszereket alkalmazva bővítették üzleti érdekeltségeiket. 2012 júniusában Oroszországban törvényt hoztak, amely kötelezővé tette a „műszaki ellenőrző eszközök” használatát, amelyek a járművekre vonatkozó információkat, többek között a sebességet és az útvonalat, valamint a járművezetők munka- és pihenőidejét figyelik. Ezt az eszközt „tachográfnak” nevezték el. Hasonlóan a pénztárgépek helyzetéhez, ez nemcsak jelentős piacot jelentett, hanem az FSZB számára is egy újabb alkalmas eszközt biztosított az orosz állampolgárok megfigyelésére.
A monopóliumellenes ügyek adataiból kiderül, hogy a korábban említett PECT-hez hasonlóan az új szabályozás lényegében egyetlen vállalatnak kedvezett – nem másnak, mint az Atlas-Kartnak. Mire a tachográf-tanúsítási követelmények hatályba léptek, a vállalat a piac egyetlen fejlesztőjévé és szállítójává vált.
A rejtélyes halál
Scserbakov monopolhelyzete a jövedelmező piaci résen rövid életű volt. Az első visszaesés 2014 novemberében következett be, amikor a Központi Bank visszavonta a BVA-Bank engedélyét, amelyet Cseglakovval közösen irányított. 2015 májusában büntetőeljárást indítottak ellene illegális külföldi pénzátutalások miatt. Az ügy anyagai szerint a Smartronics Projects PTE és az OAO Technotransservice Engineering vállalatok részt vettek bizonyos termékek – például nikkel és akrilgyanta – szállításában a Goznaknak, ahol Cseglakov dolgozott. Ezeket az anyagokat az alkoholtartalmú italok jövedéki bélyegzőinek gyártásához használták. Az áruk kísérő okmányait Szingapúrban és Litvániában bejegyzett szállító cégek nevében állították ki. A vizsgálat szerint a számlákat meghamisították, és ezzel az árucikkek értékét több mint százszorosára emelték. Ezt követően a bűnözői csoport ügyfeleinek pénzét egy sor moszkvai bankon keresztül Szingapúrba irányították a szállítások kifizetésének álcája alatt. Goznak a kért termékeket a szokásos, nem pedig a felduzzasztott áron kapta meg. A pénzkivonás elsődleges bankjaként a BVA-Bank szolgált, és Vladimir Scserbakov az ügy egyik gyanúsítottja lett.
Scserbakov ekkor már jó ideje nem élt Oroszországban (a rendelkezésre álló információk szerint legalább 2009 óta állandóan külföldön tartózkodott, és belga állampolgársággal rendelkezett). Oroszországban Scserbakovot utoljára 2015-ben látták, pontosan akkor, amikor a 10 milliárd rubel (111 millió dollár) külföldre történő átutalásával kapcsolatos büntetőeljárás megindult. Érdekes módon az FSZB-vel való kapcsolataira vonatkozó elméletet támasztja alá az a tény, hogy mindvégig „hivatalos” útlevéllel utazott külföldre, amelyet általában kormánytisztviselőknek szoktak kiállítani.
Vlagyimir Scserbakov 2017 márciusában dupla „vörös riasztást” kapott. Oroszország kérelmet nyújtott be az Interpolhoz, hogy nyilvánítsák az üzletembert nemzetközileg körözötté. Közben a külföldi pénzátutalási ügy többi fő gyanúsítottját szabadon engedték az őrizetből. Ugyanakkor Andrej Lugovoj képviselő, ugyanaz a személy, aki Londonban polóniummal mérgezte meg Alekszandr Litvinyenkót, és később az Állami Duma tagja lett, az Atlas-Kartot, a RIK-et és a Bezantot a piac monopolizálásával vádolta. Lugovoj szerint azért alakult ki az a helyzet, hogy a RIK lett az egyetlen, az FSZB által hitelesített fiskális adattároló eszközök gyártója, mert „valaki mesterségesen mindent megtesz, kormányzati szinten, a bűnüldöző szervek szintjén, hogy megakadályozza új fiskális adattároló eszközök megjelenését a piacon”.
Három hónappal később, 2017. június 10-én Scserbakovot felakasztva találták meg Waterloo külvárosában lévő otthonában. Egy szomszéd fedezte fel, aki a nyitva maradt hátsó ajtón keresztül ment be hozzá. Senki más nem tartózkodott a házban. A holttest mellett nem volt búcsúlevél. A belga törvények szerint a boncolásra és törvényszéki vizsgálatra a házastárs ad engedélyt; akkoriban ez Scserbakov „élettársa”, Brigita Morina, gyermekeinek anyja volt, de ő megtagadta az engedélyt, és a halálesetet öngyilkosságnak tekintették.
Közvetlenül Scserbakov halála után, mintegy parancsszóra, a belügyminisztérium nyomozó osztálya „bűncselekményi elemek hiányában” lezárta a büntetőeljárást. Ezzel egyidejűleg megkezdődött a több milliárd dolláros készpénzpiac átrendeződése. Scserbakov üzlettársai, akik névtelenséget kérve nyilatkoztak, kijelentették, hogy nem hisznek az öngyilkosság-verzióban. Annak ellenére, hogy a milliárdost büntetőjogi felelősségre vonás és a kényszerű emigráció fenyegette, jelentős vagyonát megtartotta, tele volt energiával, és utolsó napjáig beszélt terveiről partnereivel.
Piaci átrendeződés
Vlagyimir Scserbakov életének utolsó éveiben három nő volt a támasza és bizalmasa Oroszországban: Elena Komiszarova személyi asszisztens, Okszana Oresina, aki több cégét is irányította, és Elena Ionova, aki Scserbakov élettársa, Brigita Morina számára nyújtott segítséget, és a házaspár gyermekeinek keresztanyja volt. Ők örökölték Scserbakov legfontosabb vagyonát, az Omega-Holding vállalatot, amely az Atlas-Kartot, a pénztárgép-berendezések gyártóját irányította. Amikor azonban Scserbakov gyermekei és első felesége perek hullámát indították el, amelyekben megpróbálták megtámadni a gazdasági egységek Oresinára, Ionovára és Komiszarovára történő átruházását, a bíróság megállapította, hogy Scserbakov aláírása az Omega-Holding átruházásáról szóló határozaton valószínűleg hamisítvány volt.
Néhány hónappal később az Atlas-Kart 49%-os részesedése az Alisher Usmanov és Alexander Galickij tulajdonában lévő, ígéretes technológiák fejlesztésével foglalkozó központ (CRPT) ellenőrzése alá került. Komiszarova és Oresina közreműködése nélkül nem tudták volna átvenni az Atlas-Kart irányítását. Ezzel egyidejűleg az Automatika konszern (a Rosztek konglomerátumon belüli, Csemezov által irányított egység) harmadik partnerként csatlakozott a CRPT-hez. 2020-ra a CRPT bevétele nulláról 7 milliárd rubelre (78 millió dollár) nőtt.
A piaci átrendeződés másik haszonélvezője Grigorij Berezkin üzletember volt. Ő szerezte meg az irányítást a RIK felett, amelyet korábban Komiszarova irányított, valamint a Cipruson bejegyzett Ospina Company LTD felett.
Hogyan sikerült Oresinának, Komiszarovának és Ionovának a pénztárgéppiac legnagyobb eszközeinek birtokosaivá válni, ha nem is maradtak teljes mértékű tulajdonosai a szegmensnek olyan óriások mellett, mint Uszmanov és Csemezov? Talán valahogyan összefügg azzal, hogy nem sokkal az új szerkezetű CRPT létrehozása után Oreshina körülbelül 1 millió eurós kamatmentes kölcsönt nyújtott Garry Minkhnek, aki Vlagyimir Putyin régi képviselője az Állami Dumában.
Látjuk tehát, hogy néz ki az orosz gazdaság működés közben: egyik oldalán az ősi orosz szervezett bűnözés, ez a nagy hagyományokkal bíró intézmény, másikon a szolgálatok, melyek nélkül a Szent Oroszhon évszázadok óta elképzelhetetlen volna, közöttük lebeg a gazdaság. Egy kötélen és ide-oda leng a kettő között.
Mintha kissé fuldokolna.
Szele Tamás
