Ezen a héten még csak orosz külpolitikával volt időm foglalkozni, jóllehet a Közel-Keleten is „fokozódik a helyzet”, bár az írott történelem folyamán ott mindig is fokozott volt, de mostanság főleg. Akkor lássuk az idevágó friss híreket a CTP-ISW napi jelentése alapján.

(Képünk illusztráció)

A legfontosabb hírek röviden:

- Az Irán által támogatott iraki proxy-szervezetek fokozták az amerikai erők Irakból való kiűzésére irányuló erőfeszítéseiket.
- Joáv Gallant izraeli védelmi miniszter arról számolt be, hogy az izraeli erők a Gázai Övezet északi részén „befejezik a jelenlegi küldetést” az ottani műveletek harmadik szakaszára való áttérés részeként.
- Az al-Kasszem Brigádok – a Hamász militáns szárnya – több támadást jelentett be a Gázai Övezet északi részén az izraeli erők ellen.
- Izrael áthelyezte az észak-déli irányban futó evakuálási folyosót a Szalah al-Dín útról a Gázai Övezet parti útjára.
- Palesztin milíciák próbáltak védekezni az izraeli előrenyomulás ellen a Gázai Övezet központi részén.
- Az izraeli erők az Izraeli Védelmi Erők (IDF) szerint csökkentették a Hamász Khan Júniszi Brigádjának parancsnoki és ellenőrzési kapacitását.
- A Hamász haditengerészeti különleges műveleti erői alagútrendszereken keresztül erősítették meg a Khan Júniszt védő palesztin fegyvereseket.
- Az al-Quds Brigádok rakétákat lőttek ki Ashkelonra a Gázai Övezet északi részéről.
- Az izraeli erők Ciszjordánia-szerte tíz alkalommal csaptak össze palesztin fegyveresekkel. A Hamász folyamatos és intenzívebb Izrael-ellenes tüntetésekre szólított fel Ciszjordániában, válaszul arra, hogy Izrael megölte Száleh al-Arouri magas rangú Hamász-vezetőt.
- Az Irán által támogatott milíciák, köztük a libanoni Hezbollah kilenc támadást hajtottak végre Dél-Libanonból Észak-Izrael ellen.
- Az Iraki Iszlám Ellenállás – az Irán által támogatott iraki milíciák koalíciója – azt állította, hogy két dróntámadást hajtott végre amerikai állások ellen Szíriában.
- Az amerikai NAVCENT parancsnoka, Brad Cooper ellentengernagy kijelentette, hogy a houthik megpróbálkoztak egy felszíni, hajó elleni tengeri dróntámadással a Vörös-tengeren, ami az első eset az Izrael és a Hamász közötti háború kezdete óta.
- Az Iszlám Állam afganisztáni ága – Iszlám Állam Khoraszan tartománya néven – vállalta magára az iráni Kerman városban nemrégiben elkövetett terrortámadást. A CTP-ISW korábban, 2023 augusztusában úgy értékelte, hogy az ISKP Iránon belüli terrortámadásai valószínűleg fokozni fogják a feszültséget Irán és az afgán tálibok között.
- A The New York Times a rezsim belső viszonyaihoz értő, meg nem nevezett forrásokra hivatkozva arról számolt be, hogy Ali Khamenei iráni legfelsőbb vezető egy meg nem nevezett időpontban „stratégiai türelemre” utasította katonai parancsnokait az Egyesült Államokkal szemben.
- John Kirby, az amerikai Nemzetbiztonsági Tanács szóvivője kijelentette, hogy Oroszország már indított Észak-Koreából beszerzett ballisztikus rakétákat ukrajnai célpontokra, és folytatja erőfeszítéseit, hogy hasonló rakétákat szerezzen be Irántól.

Az Irán által támogatott iraki proxy-erők fokozták az amerikai csapatok Irakból való kiűzésére irányuló erőfeszítéseiket. A CTP-ISW értékelése szerint az Irán által támogatott alakulatok szinte naponta alkalmaznak militáns támadásokat, valamint jogi és politikai nyomást az amerikai csapatok távozásának kikényszerítésére. Ezek az Irán által támogatott erők leplezték támadásaik okát, és az Izrael és a Hamász közötti háborúra adott válaszlépésként állították be azokat. Ezek a támadások amerikai önvédelmi csapásokat váltanak ki, amelyekhez az Egyesült Államoknak törvényes joga van, hogy megvédje katonáit. Az Irán által támogatott iraki fegyveresek és politikusok kihasználják ezeket a csapásokat, az iraki szuverenitás és területi integritás megsértésének állítva be őket, és ezáltal nyomást gyakorolnak az iraki szövetségi kormányra, hogy az amerikai erők kivonására törekedjen.

Irán ügynökei felgyorsították ezeket az erőfeszítéseket válaszul arra, hogy az Egyesült Államok január 4-én önvédelmi csapást mért, és megölte az Irán által támogatott Harakat Hezbollah al Nujaba (HHN) milícia egyik magas rangú vezetőjét. Az Egyesült Államok jelentése szerint a HHN vezetője, akit Mushtaq Jawad al Jawari-nak hívtak, „aktívan részt vett az amerikai személyzet elleni támadások tervezésében és végrehajtásában”. A washingtoni Közel-Keleti Politikai Intézet hasonlóan arról számolt be, hogy Jawari volt felelős az Irán által szállított fejlett hagyományos fegyverek Irakban és Szíriában működő proxy-milíciáknak történő elosztásáért is. Jawari hivatalosan a Népi Mozgósítási Erők (PMF) 12. dandárjának parancsnoka és a PMF bagdadi műveleti parancsnokságának helyettes parancsnoka volt. A HHN ellenőrzi a 12. dandárt, és régóta részt vesz az Irán által vezetett támadó hadjáratban az amerikai erők Irakból való kiűzése érdekében. A HHN – a 12. dandáron keresztül – szintén szorgalmazta a felekezeti tisztogatást az ISIS elleni műveletek részeként Tarmijában, a Kataib Hezbollah (KH) 2014-es Dzurf al-Saqr-i felekezeti tisztogatására hivatkozva, mint a siker példájára.

Irán iraki bábjai kihasználják ezt a legutóbbi bagdadi amerikai önvédelmi csapást, hogy további lendületet adjanak az amerikai csapatok eltávolítására irányuló erőfeszítéseiknek. A parlament biztonsági és védelmi bizottsága, amelyet az Irán által támogatott Badr szervezet irányít, rendkívüli parlamenti ülést hívott össze, hogy megvitassák a csapás következményeit, valamint azt, hogy miként lehet megőrizni az iraki biztonságot és szuverenitást. A bizottság korábban (december 6-án) egy határozattervezetet terjesztett az iraki parlament és annak elnöke, Mohsen al Mandalawi elé az amerikai erők Irakból való kiutasításáról. Mandalawi elítélte a csapást, és azt mondta, hogy az iraki szövetségi kormánynak azonnal cselekednie kell az amerikai csapatok kivonása érdekében, jelezve, hogy nyitott az erre irányuló parlamenti erőfeszítés támogatására. Mandalawi november 15-én váltotta fel a parlament korábbi elnökét, Mohammad al Halbousit, miután az iraki szövetségi bíróság eltávolította Halbousit a pozíciójából. Halbousi közvetlenül eltávolítása előtt blokkolta az Egyesült Államok iraki nagykövetének kiutasítására irányuló parlamenti indítványt, ami arra utal, hogy legalábbis részben emiatt kellett távoznia. Mandalawi így a parlament korábbi elnökének, Mohammad al Halbousinak a helyére lépett.

Mohammad Shia al Sudani kormánya hasonlóképpen elkezdte bírálni az Egyesült Államokat és jelezte, hogy támogatja az amerikai csapatok kivonását, valószínűleg az Irán által támogatott tényezők nyomására. Az Egyesült Államok jelenleg az iraki szövetségi kormány meghívására tevékenykedik Irakban. Sudani december 28-án bejelentette, hogy kormánya lépéseket fog tenni az amerikai erők kivonása érdekében. Sudani katonai szóvivője a legutóbbi amerikai önvédelmi csapásra úgy reagált, hogy azt „terrorista tevékenységgel rokon” akciónak minősítette. A katonai szóvivő hozzátette, hogy a csapás kívül esik a nemzetközi koalíció hatáskörén, amely terrorizmusellenes műveletekre települt Irakba.

Egy iraki döntés az amerikai erők kiűzéséről nagy valószínűséggel teret adna az ISIS-nek, hogy 12-24 hónapon belül gyorsan újjáalakuljon Szíriában, és ezután Irakot fenyegesse. Az Egyesült Államok katonai missziója ezekben az országokban az ISIS tartós legyőzését hivatott lehetővé tenni, mégpedig a helyi partnerekkel való együttműködés révén. Az ISIS elleni iraki és szíriai partnereinek nyújtott amerikai támogatás döntő fontosságú a terrorszervezet legyőzéséhez. Az Irakban állomásozó amerikai erők és katonai infrastruktúra biztosítja azt a logisztikai támogatást, amely lehetővé teszi az amerikai haderő szíriai jelenlétét. Irakból való kiutasításuk szükségessé tenné a kivonulást Szíriából, ahol az ISIS újjáalakul a helyi rezsim által ellenőrzött területeken. A CTP-ISW továbbra is úgy értékeli, hogy az Egyesült Államok és szíriai partnerei sikeresen megfékezték ugyan, de még nem győzték le az ISIS-t, és hogy az USA szíriai kivonulása nagy valószínűséggel az ISIS gyors újjáéledését fogja okozni Szíriában 12-24 hónapon belül. Az újjáéledő ISIS ezután ismét képes lenne Irakot fenyegetni. Az iraki biztonsági erők továbbra is jelentős hiányosságokkal küzdenek a tűztámogatás, a hírszerzés és a logisztika terén, ami akadályozza őket abban, hogy egyedül győzhessenek az ISIS ellen.

Gázai Övezet

Az Ellenállás Tengelyének hadműveleti célkitűzései:

- Az izraeli politikai vezetés és a közvélemény akaratának meggyengítése a Gázai Övezetben egy nagyobb szárazföldi hadművelet elindítására és fenntartására.
- Az IDF anyagi és morális helyzetének rombolása a Gázai Övezet körül.

Joáv Gallant izraeli védelmi miniszter arról számolt be, hogy az izraeli erők a Gázai Övezet északi részén „befejezik a jelenlegi küldetést” az ottani műveletek harmadik fázisára való áttérésének részeként. Gallant szerint az izraeli erők „újjászerveződnek azzal a szándékkal, hogy hamarosan rajtaütéseket és légicsapásokat hajtsanak végre.” Ez a megjegyzés nem sokkal azután hangzott el, hogy az IDF bejelentette, hogy december 31-én öt dandárt kivon a Gázai Övezetből. Az övezet északi részén folytatott műveletek harmadik szakasza a jelentések szerint magában foglalja a nagyobb harci műveletek befejezését, az övezetben tartózkodó erők „csökkentését”, a tartalékosok szabadon bocsátását, a „célzott rajtaütésekre való áttérést” és egy biztonsági pufferzóna létrehozását a Gázai Övezeten belül. A CTP-ISW január 2-án arra figyelmeztetett, hogy a műveletek harmadik szakasza a leírtak szerint nagy valószínűséggel lehetővé teszi a Hamász számára, hogy katonai szempontból újjáalakuljon. Az izraeli erők a Gázai Övezet északi részén több Hamász-egységet is leépítettek. A Hamász katonai erőit azonban jelenleg sem nem győzték le, sem nem semmisítették meg. A palesztin milíciák továbbra is működtek a Gázai Övezet északi részén, és továbbra is harcolnak az izraeli erőkkel azokon a területeken, ahol Izrael felszámolta a helyi Hamász-egységeket. Izraelnek valószínűleg folyamatos támadásokkal kell szembenéznie ezeken a területeken, részben azért, mert több palesztin milícia – például a Palesztin Iszlám Dzsihád (PIJ) és az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai – ellen harcol, nem pedig csak a Hamász ellen.

Az al-Kasszem Brigádok – a Hamász militáns szárnya – január 4-én több támadást jelentett be izraeli erők ellen a Gázai Övezet északi részén. 2023. december vége óta a csoport aknavetőkkel és rakétagránátokkal (RPG) lőtte az izraeli páncélosokat és a leszálló gyalogságot Tuffahban, ahol a palesztin fegyveresek 2023. december vége óta szinte naponta jelentenek be támadásokat az izraeli hadsereg ellen. Az al-Kasszem Brigádok január 4-én felvételeket tettek közzé arról, hogy harcosai gyalogság elleni eszközökkel, RPG-kkel és kézifegyverekkel lőtték az izraeli erőket Gázavárosban. Az al-Kasszem Brigádok megtámadták az izraeli erőket a Gázavárostól délre fekvő Mughraqában is, ahol az izraeli alakulatok folytatják a tisztogatási műveleteket. Az IDF január 4-én jelentette, hogy a múlt héten megsemmisített egy földalatti katonai létesítményt Mughraqától nyugatra.

Izrael január 4-én áthelyezte az észak-déli irányban futó evakuálási folyosót a Szalah al-Dín útról a Gázai övezetben a parti útra. A Szalah al-Dín út volt az elsődleges észak-déli humanitárius folyosó, amelyet Izrael a háború elején jelölt ki. Az új folyosó kijelölésére akkor kerül sor, amikor az IDF folytatja a tisztogatási műveleteket a Gázai Övezet középső és déli részén.

Az IDF január 4-én jelentette, hogy megölte a PIJ „operatív vezérkari főnökét”, aki a Gázai Övezet északi részén tevékenykedett. Az IDF szerint a PIJ tisztviselője, Mamdouh Lulu, a PIJ vezetőinek asszisztenseként dolgozott és közeli munkatársa volt a Gázai Övezet északi részén. Lulu a Gázai Övezeten kívüli PIJ vezető tisztségviselőkkel kommunikált, és az IDF szerint az Izrael-Hamász háború előtt és alatt koordinálta az Izrael elleni támadásokat. A Hamászhoz kötődő média január 3-án arról számolt be, hogy három civil halt meg egy Rafahban végrehajtott izraeli légicsapásban, köztük Lulu. (Hogy miképpen lett Luluból civil, azt csak a Hamász médiája tudja).

Palesztin milíciák próbáltak védekezni az izraeli előrenyomulás ellen a Gázai Övezet központi részén. Egy palesztin újságíró január 4-én arról számolt be, hogy az izraeli erők „minden irányból” körülzárták Maghazit. Egy másik újságíró január 4-én arról számolt be, hogy izraeli buldózerek homokbuckákat építettek Maghaziban. Az al-Kasszem Brigádok robbanószerkezetes penetrátort (EFP) robbantottak fel egy izraeli harckocsit célba véve Maghazitól nyugatra. A csoport egy másik izraeli harckocsit is célba vett ott egy páncéltörő RPG-vel.

Az izraeli erők január 4-én folytatták a Maghazitól északra fekvő Bureijben a műveleteket. Az IDF nagy hatótávolságú rakétakilövőket helyezett el a város központjában. Az al-Kasszem Brigádok felrobbantottak egy házban elhelyezett improvizált robbanószerkezetet (IED) a Bureijjal szomszédos Nuseirat északi részén. A csoport aknavetővel is támadott izraeli erőket és járműveket a településen. Az izraeli csapatok más palesztin milíciákkal is szembekerültek a Gázai övezet középső részén. Az al-Kudsz Brigádok – a PIJ militáns szárnya – izraeli motorizált lövészeket és járműveket lőttek Bureijben. A Nemzeti Ellenállás Brigádjai – a Demokratikus Front Palesztina Felszabadításáért (DFLP) militáns szárnya – azt állította, hogy harcosai összecsaptak az izraeli erőkkel Bureijben és Maghaziban. A csoportok harcosai robbanószerkezetet robbantottak, amikor izraeli járművek nyomultak előre Bureijtől délkeletre. Az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai – a Fatah önjelölt militáns szárnya – egy RPG-t lőttek ki egy izraeli járműre, amikor az Bureijben előretört.

Az izraeli erők légicsapásokat hajtottak végre a Hamász Deir al Balah zászlóaljának páncéltörő egységeit tartalmazó épületek ellen, az IDF január 4-i jelentése szerint.

Az izraeli erők az IDF szerint csökkentették a Hamász Khan Younis Brigádjának parancsnoki és irányítási (C2) kapacitását. Az IDF azt mondta, hogy jelentősen megrongálták különösen a brigád északi és keleti zászlóaljának C2-jét. Ez a kijelentés összhangban van a CTP-ISW értékelésével, miszerint ezek a zászlóaljak aktív és intenzív IDF-nyomás alatt állnak. Az IDF január 4-én jelentette, hogy harcosai megölték a Khan Younis Brigád északi és keleti zászlóaljának két századparancsnokát. Az IDF 98. hadosztálya hasonlóképpen csökkentette a Hamász harci hatékonyságát Khan Younisban a Hamász katonai objektumainak és egy több száz méter hosszú földalatti alagútrendszernek a megsemmisítésével. Az izraeli erők légicsapásokat hajtottak végre a Hamász fegyverraktárai ellen is Khan Younisban.[50] Az IDF 4. dandárjának parancsnoka elmondta, hogy erői a Hamász Khan Younis Brigádjának déli szárnyán harcolnak, ami azt mutatja, hogy az izraeli erők bekerítették Khan Younist.

A Hamász haditengerészeti különleges műveleti erői (SOF) alagútrendszereken keresztül erősítették meg a Khan Younist védő palesztin egységeket. Az IDF január 4-i közlése szerint öt haditengerészeti SOF harcos megadta magát az IDF 55. dandár harccsoportjának Khan Younisban. Ez az eset arra utal, hogy a Hamász továbbra is kevésbé aktív területekről vonja el harcosait, hogy támogassa az IDF tisztogató műveleteinek aktív és intenzív nyomása alatt álló zászlóaljait.

Legalább négy különböző palesztin milícia próbált védekezni az izraeli előrenyomulás ellen Khan Younis város központjában január 4-én. Az al-Kasszem Brigádok négy különálló támadásban páncéltörő rakétákkal és aknavetőkkel támadott izraeli páncélosokat és gyalogosokat Khan Younis környékén. Az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai különálló támadásokban aknavetőkkel és RPG-kkel lőtte az izraeli erőket. A Nemzeti Ellenállás Brigádjai RPG-ket vetettek be, míg az al-Kudsz Brigádok összecsaptak az izraeli gyalogsággal a város központjában. Izraeli vadászgépek csapást mértek a Hamász fegyvereseire, akik páncéltörő rakétákat lőttek ki és IED-ket helyeztek el az izraeli erők közelében Khan Younisban.

Joáv Gallant izraeli védelmi miniszter január 4-én a Hamász és más palesztin milíciák elleni IDF-műveletek folytatásáról beszélt a Gázai Övezet déli részén. Gallant a Gázai Övezet középső részén húzódó határon tett látogatása során elmondta, hogy az övezet déli részén egyre erősebbek a föld feletti és föld alatti izraeli műveletek. Azt is kijelentette, hogy téves a palesztin fegyveresek „visszaszámlálása” a Gázai Övezetből kivonuló izraeli erőkkel kapcsolatban.

Az al-Kudsz Brigádok január 4-én rakétákat lőttek ki Ashkelonra a Gázai Övezet északi részéről. Az IDF belügyi parancsnoksága december 18-án feloldotta a polgári oktatási és munkahelyi korlátozásokat Ashkelonban, miután helyzetértékelést készített a Gázai Övezetből indított palesztin indirekt tűz veszélyéről.

Ciszjordánia

Az Ellenállás Tengelyének hadműveleti célkitűzései:

- Az IDF eszközeinek és erőforrásainak Ciszjordánia felé vonzása és ott történő rögzítése.

Az izraeli erők január 4-én 10 alkalommal csaptak össze palesztin fegyveresekkel Ciszjordánia különböző részein. Az al-Kudsz Brigádok és az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai kézifegyverekkel támadták az izraeli erőket, és IED-ket robbantottak, köztük egy „autóbombát”, amelyek ezeket az erőket célozták meg Tulkarmban. Az IDF közölte, hogy január 4-én befejezett egy 40 órás terrorellenes műveletet a Noor Shams menekülttáborban, Tulkarmban. A művelet során megsemmisítette a milícia infrastruktúráját, több száz gyanúsítottat vett őrizetbe kihallgatás céljából, valamint fegyvereket foglalt le. Az IDF légicsapást is végrehajtott olyan milicisták ellen, akik a táborban az IDF erőire támadtak. Az al-Aksza Mártírjainak Brigádjai dzsenini zászlóalja külön is támadást intézett az izraeli erők ellen a Dzsenintől délre fekvő Sirben. Palesztin fegyveresek kézifegyveres összecsapásokat vívtak az izraeli erőkkel a szintén Dzsenintől délre fekvő Szanúrban.

A Hamász az Izrael-ellenes tüntetések folytatására és fokozására szólított fel Ciszjordániában, válaszul arra, hogy Izrael megölte Száleh al-Arouri magas rangú Hamász-tisztviselőt. A Hamász a tüntetések és más „szolidaritási tevékenységek” fokozására szólított fel Ciszjordániában a következő napokban. Arouri a Hamász politikai irodájának elnökhelyettese volt, és ő irányította a Hamász katonai műveleteit Ciszjordániában. Arouri segített megalapítani a Hamász katonai szárnyát ezen a területen.

Dél-Libanon és a Golán-fennsík

Az Ellenállás Tengelyének hadműveleti célkitűzései:

- Az IDF eszközeinek és erőforrásainak Észak-Izrael felé vonzása és ott rögzítése.
- Az Észak-Izraelbe irányuló egymást követő támadások feltételeinek megteremtése

Az Irán által támogatott milíciák, köztük a libanoni Hezbollah (LH), kilenc támadást hajtottak végre Dél-Libanon felől Észak-Izrael ellen. Az LH azt állította, hogy január 4-én hét támadást hajtott végre izraeli katonai állások ellen ebben a térségben. Ez a támadási arány csökkenést jelent a január 3-i 13 támadáshoz képest, amelyet az LH jelentett be. Az LH január 3-án (valószínűleg válaszul arra, hogy Izrael január 2-án megölte Bejrútban a Hamász vezető tisztviselőjét, Száleh al-Arourit) megkettőzte támadásait. Az LH elismerte, hogy kilenc harcosa halt meg január 3-án az Izrael elleni harcban. Meg nem nevezett fegyveresek január 3-án rakétákat lőttek ki az észak-izraeli Gorenre.

A The Economist január 4-én arról számolt be, hogy az LH meg nem határozott számú harcost vont vissza két-három kilométerre az izraeli-libanoni határtól. A lap szerint ezek a kivonulások azt jelzik, hogy az LH el akarja kerülni a további eszkalációt Izraellel. Az izraeli média korábban arról számolt be, hogy az LH december 24-én kezdte meg „Radwan” nevű különleges erőinek visszavonását a határtól az izraeli légicsapások által okozott magas veszteségek miatt. Az Economist tudósítása nem pontosította, hogy mely LH-egységek és hány LH-harcos vonult vissza a határtól, bár lehetséges, hogy az Economist ugyanarra az eseményre utalt, amelyről az izraeli média is beszámolt. Az LH január 4-én Észak-Izraelbe irányuló folyamatos támadásai azt mutatják, hogy az LH továbbra is tart katonai erőket a határ mentén.

Joáv Gallant izraeli védelmi miniszter január 4-én azt mondta egy amerikai küldöttnek, hogy Izraelnek „új biztonsági helyzetre” van szüksége északi határán, hogy polgárai visszatérhessenek észak-izraeli otthonaikba. Gallant kijelentette, hogy Izrael a diplomáciai megoldást részesíti előnyben, de „rövid idő” áll rendelkezésre a megoldás megtalálására. Az LH főtitkárhelyettese, Naim Qassem december 31-én kijelentette, hogy az LH nem fogja megengedni a kitelepített izraeli civileknek, hogy visszatérjenek észak-izraeli otthonaikba, amíg Izrael le nem állítja katonai műveleteit a Gázai Övezetben. Izraeli tisztviselők az elmúlt hetekben többször is aggodalmukat fejezték ki az LH által Izraelre jelentett fenyegetés miatt. Herzi Halevi, az IDF vezérkari főnöke január 3-án észak-izraeli útja során találkozott az IDF parancsnokaival, és megvitatta velük Izrael katonai helyzetét.

A Hamász vezetői január 4-én Bejrútban meggyászolták a Hamász Politikai Iroda korábbi elnökhelyettesét, Saleh Arourit a temetésén. A Hamász Politikai Irodájának tagjai, köztük Iszmail Haníje, Mahmúd Mardawi és Hoszam Badran a szertartáson vetített, előre rögzített videón keresztül siratták el Arourit. A Hamász ciszjordániai helyettes vezetője, Zaher Jabareen személyesen szólalt fel a szertartáson. A vezetők hangsúlyozták, hogy Arouri meggyilkolása nem gyengíti a palesztin milíciák Izrael elleni elszántságát, és hogy a háború teljesen aktív marad. A bejrúti temetésen több LH-tisztviselő és a palesztin milícia támogatói is részt vettek.

Irán és az Ellenállás Tengelye

Az Ellenállás Tengelyének hadműveleti célkitűzései:

- Irán és az Ellenállás Tengelye képességének és hajlandóságának demonstrálása, hogy több fronton is eszkalálódjon az Egyesült Államok és Izrael ellen.
- A regionális háború több fronton történő megvívásához szükséges feltételek megteremtése.

Az Iraki Iszlám Ellenállás – az Irán által támogatott iraki milíciák koalíciója – azt állította, hogy január 4-én két dróntámadást hajtott végre amerikai állások ellen Szíriában. Az Iraki Iszlám Ellenállás a Rukban és az al Omar olajmezőnél lévő amerikai erőket vette célba.

Brad Cooper, az amerikai NAVCENT parancsnoka, ellentengernagy kijelentette, hogy a houtik január 4-én megpróbáltak egy személyzet nélküli felszíni hajó (USV) segítségével támadást végrehajtani a Vörös-tengeren, ami az első eset ilyesmire az izraeli-Hamász háború kezdete óta. A houtik USV-je körülbelül 15 mérföldet tett meg, mielőtt az amerikai haditengerészet és kereskedelmi hajók „néhány mérföldes körzetében” felrobbant. Cooper kijelentette, hogy az USV támadása nem követelt áldozatokat és nem tett kárt a közelben lévő hajókban. A támadási kísérlet az Egyesült Államok és 12 nemzetközi partnere január 3-i nyilatkozatát követte, amelyben arra figyelmeztették a houthikat, hogy a csoportnak meg nem határozott következményekkel kell számolnia, ha továbbra is támadják a Vörös-tengeren a hajózást. A houthik valószínűleg azért hajtották végre az USV-támadást, hogy demonstrálják képességeiket válaszul az Egyesült Államok és partnerei nyilatkozatára. Az IRGC Quds Erő az elmúlt években robbanóanyaggal megrakott drónhajókkal látta el a houthi mozgalmat, és a houthik 2017 januárjában hajtották végre első vízi IED-támadásukat egy szaúdi tengeri fregatt ellen.

Cooper emellett január 4-én kitért a Prosperity Guardian hadműveletre, kijelentve, hogy az Egyesült Államok 19 houthi drónt és rakétát fogott el, és hogy a tengeri koalíció december 18-i megalakulása óta mintegy 1500 hajó haladt át a Vörös-tengeren. Az Egyesült Államok a hajózás szabadságának biztosítása és a regionális biztonság megerősítése érdekében indította a Prosperity Guardian hadműveletet.

Abdul Malik al-Houthi, a houthik legfelsőbb vezetője és Mohammad Abdul Salam magas rangú houthi tisztségviselő nyilatkozatot tett közzé, amelyben tömeges tüntetésekre szólított fel Jemen-szerte a palesztinok támogatására január 5-én. Mindkét vezető arra figyelmeztetett, hogy a houthi mozgalom „válaszolni fog és megbünteti” az Egyesült Államokat a houthi mozgalom 10 tagjának december 31-i megöléséért. Az Egyesült Államok azt követően végzett a houthi harcosokkal, hogy azok tüzet nyitottak az amerikai helikopterekre, amelyek a Vörös-tenger déli részén egy houthi támadásnak kitett kereskedelmi hajót próbáltak támogatni.

Az Iszlám Állam afganisztáni ága – Iszlám Állam Khoraszáni Tartomány (ISKP) néven – január 4-én vállalta a felelősséget az iráni Kerman városában nemrégiben elkövetett terrortámadásért. Az ISKP két tagja öngyilkos mellényt viselve robbantott január 3-án egy, a Qassem Soleimani meggyilkolásának évfordulójára emlékező ünnepségen, legalább 84 polgári személyt megölve és több tucat másikat megsebesítve. Ez a támadás a harmadik, amelyet az ISKP az elmúlt években Iránon belül elkövetett. Az ISKP korábban 2022 októberében és 2023 augusztusában is támadásokat hajtott végre egy kiemelkedő síita szentélynél Shirazban. Az ISKP Afganisztánon kívüli támadásai növelik a csoport ismertségét a szalafita-dzsihádista szervezetek körében, ami segít az ISKP-nek finanszírozókat és toborzókat szerezni. Az ISKP iráni támadásai a csoportnak a tálib kormány aláásására irányuló erőfeszítéseit is támogatják azáltal, hogy súlyosbítják a megosztottságot a tálib mozgalmon belül, amely továbbra is kettészakad azok között, akik az afganisztáni belpolitikai problémák kezelését akarják előtérbe helyezni, szemben azokkal, akik továbbra is támogatni kívánják a dzsihadista mozgalmakat nemzetközi szinten.

A CTP-ISW korábban, 2023 augusztusában úgy értékelte, hogy az ISKP Iránon belüli terrortámadásai valószínűleg fokozni fogják a feszültséget Irán és az afgán tálibok között. 2021. augusztusi hatalomra kerülése óta Teherán többször is erősebb terrorizmusellenes intézkedések elfogadására sürgette a tálibokat. Irán és a tálibok korábban is folytattak terrorizmusellenes és hírszerzési együttműködést az ISKP-vel szemben. Ezek a támadások ráadásul további iráni sérelmekkel súlyosbodnak a tálibokkal szemben. Az elmúlt hónapokban a vízkészletek miatt nőtt a feszültség Irán és a tálib vezetés között. Az iráni állami média január 4-én azt állította, hogy Irán ellenségei megpróbálnak feszültséget kelteni Irán és más muszlim országok, például Afganisztán és Pakisztán között, ahol az ISKP működik.

Iráni tisztviselők január 4-én a régió államaival tárgyaltak az ISKP támadásáról. Ebrahim Raisi iráni elnök Recep Tayyip Erdogan török elnökkel folytatott telefonbeszélgetése során kijelentette, hogy a terroristák nem lesznek képesek támadásokkal aláásni Irán biztonságát és egységét. Raisi a katari emírrel, Tamim bin Hamid al Thani-val folytatott telefonbeszélgetés során azzal is vádolta Izraelt, hogy a Gázai Övezetben elkövetett kudarcai miatt megpróbál bizonytalanságot kelteni Iránban. Hoszein Amir Abdollahian iráni külügyminiszter pakisztáni kollégájával, Dzsalil Abbász Dzsilánival folytatott telefonbeszélgetése során hangsúlyozta, hogy a terrorizmus elleni küzdelem Irán és Pakisztán fő prioritása.

A The New York Times január 3-án arról számolt be, hogy Ali Khamenei iráni legfelsőbb vezető egy meg nem nevezett időpontban arra utasította katonai parancsnokait, hogy gyakoroljanak „stratégiai türelmet” az Egyesült Államokkal szemben, a rezsim belső viszonyairól tájékozott, meg nem nevezett forrásokra hivatkozva. Khamenei állítólag hangsúlyozta, hogy az iráni katonai parancsnokoknak kerülniük kell minden olyan lépést, amely közvetlen katonai konfrontációt kockáztatna az Egyesült Államokkal. Nem világos, hogy Khamenei mikor adta ki ezt az utasítást katonai vezetőinek, bár a jelentés összhangban van a CTP-ISW azon értékelésével, hogy Irán el akarja kerülni a közvetlen katonai összeütközést az Egyesült Államokkal és Izraellel. A CTP-ISW azonban nemrégiben úgy értékelte, hogy Irán és az Ellenállás Tengelye megpróbálja kihasználni az Izrael-Hamász háborút, hogy teljesítse Irán régóta fennálló stratégiai célját, az USA katonai kivonulásának kikényszerítését Irakból és Szíriából. Irán ezt a célt valószínűleg olyan módon kívánja elérni, hogy elkerülje az Egyesült Államokkal való irányított konfrontációt, nevezetesen proxy és partner milíciák támadásai, a fogadó országok jogi mechanizmusainak kihasználása és más kényszerítő intézkedések révén, összhangban Khamenei közölt utasításával.

John Kirby, az Egyesült Államok Nemzetbiztonsági Tanácsának szóvivője január 4-én kijelentette, hogy Oroszország már támadott Észak-Koreából beszerzett ballisztikus rakétákkal ukrajnai célpontokat, és folytatja erőfeszítéseit, hogy hasonló rakétákat szerezzen be Irántól. Kirby kijelentette, hogy Észak-Korea ballisztikus rakétakilövőket és meg nem határozott számú ballisztikus rakétát bocsátott Oroszország rendelkezésére, és hogy az orosz erők 2023. december 30-án legalább egy észak-koreai rakétát indítottak Ukrajnára. 2023. december 30-án Kirby azt is kijelentette, hogy az orosz tisztviselők folytatják a ballisztikus rakéták Irántól való beszerzésére irányuló törekvéseiket. A The Wall Street Journal (WSJ) korábban, január 4-én arról számolt be, hogy meg nem nevezett amerikai tisztviselők kijelentették, hogy Oroszország már 2024 tavaszán kaphat iráni rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat, de a tisztviselők nem hiszik, hogy Oroszország és Irán már megkötötték az üzletet.

Oroszország talán azért fokozza erőfeszítéseit a ballisztikus rakéták külföldről történő beszerzésére, mert ezek a rakéták bizonyos körülmények között hatékonyabbnak tűnnek ukrajnai célpontok elleni csapások mérésére. Az orosz erők rutinszerűen használnak rövid hatótávolságú ballisztikus rakétákat a frontvonalhoz közelebbi ukrán városok támadására, és ezek a rakéták hatékonyabbnak tűnnek az ukrán légvédelmen való áthatolásban vagy annak megkerülésében. Az ukrán légvédelem 2023. december 29. óta intenzívebb támadások során az ismert 166 orosz cirkálórakétából 149-et semmisített meg, de például az Oroszország által ugyanebben az időszakban Ukrajnára indított ballisztikus rakéták közül csak néhányat semlegesített. Az orosz haderő az Sz–300 és Sz–400 légvédelmi rakétákat átcsoportosította az ukrajnai felszíni célpontok elleni csapások végrehajtására, és ukrán tisztviselők elismerték, hogy az ukrán légvédelem nehezen tudja elfogni ezeket az unortodox rakétatámadásokat a saját Sz–300 és Sz–400 rendszereivel. Az ukrán légvédelem a közelmúltbeli csapások során az Iszkander ballisztikus rakéták elfogásában is kevésbé tűnt sikeresnek, bár az ukránok december 30-án egy kevésbé intenzív orosz rakéta- és dróncsapás-sorozat során elfogtak egy Iszkander-M rakétát. Az ukránok korábban állítólag elfogták az összes Iszkander-M vagy Sz–300/Sz–400 rakétát, amelyet az orosz erők december 12-én indítottak Kijev felé. A jelentések szerint mind a 10 Kindzsal rakétát is elfogták, amelyeket az orosz erők január 2-án nyugatról biztosított Patriot rendszerek ellen indítottak Ukrajnára. Az orosz ballisztikus rakéták hatékonysága tehát úgy tűnik, hogy részben attól függ, hogy Ukrajna légvédelmi ernyője milyen konfigurációban van a célterületen, és milyen csapáscsomag részét képezik a rakéták.

Az a viszonylagos siker, amelyet az orosz erők cirkálórakétákkal és drónokkal kombinált ballisztikus rakétákkal elértek ukrajnai célpontok elleni csapásmérésekben, arra ösztönözheti az orosz erőfeszítéseket, hogy külföldről szerezzenek be ballisztikus rakétákat. Oroszország a jelentések szerint havonta nagyjából 42 Iszkander rakétát és négy Kindzsal rakétát tud előállítani, bár nem világos, hogy Oroszország hány Sz–300/Sz–400 rakétát képes előállítani. Oroszország védelmi ipari bázisa (DIB) valószínűleg nem tud akkora nagyságrendben ballisztikus rakétákat gyártani, amely egy olyan tartós ukrajnai csapásmérő kampányhoz szükséges, amely nagy mennyiségű ballisztikus rakéta rendszeres bevetésére épül, és Oroszországnak valószínűleg külföldről kell ballisztikus rakétákat beszereznie, ha fenn akarja tartani az Ukrajna elleni nagyszabású rakétacsapásokat.

Mint láthatjuk tehát, a helyzet valóban nem túl egyszerű. Teherán biztos távolságból szítja a tüzet, mert félti a tulajdon bőrét, inkább a proxy-erők életét kockáztatja, és ezen nem változtat az sem, hogy a minap a Vörös-tengerre küldték egy rombolójukat, tekintve annak meglehetősen mérsékelt harcértékét: elkerülni, megóvni nehezebb lesz az amerikaiaknak, mint kilőni. Közben előkerült a naftalinból az afgán és iráni kormány régi ellenfele, a khorasszáni Iszlám Állam, és tömegmészárlást rendezett, bár lefogadható, hogy nem a Nyugat és Izrael iránti szimpátiából: őket csak Teherán, Iszlámábád és Kabul összefogása tudná semlegesíteni, bár ez vallási lehetetlenség, így viszont ha Irán eléri célját, és az amerikai erők kivonulnak Irakból, az Iszlám Államnak épít ki szállást Irakban és Szíriában, tehát ha Teherán győz, akkor veszít, ellenben, ha veszít, akkor – szintén veszít.

Semmi pénzért nem vállalnám jelenleg Irán vezetését, bár nem is nagyon kínálgatnak vele. Kicsit sok ellenséget szereztek maguknak – Moszkvában még szeretik őket, de az messze van, a szomszédaik meg közel.

Szele Tamás