Míg a téli ünnepek előtt (és alatt) alig voltak hírek az euroatlanti kultúrkörben, bár azért akadtak, az új év kezdete inkább hír- sőt, elemzés-bőséget hozott, csak győzzön válogatni az ember. Valószínű, hogy napokig tart, míg sikerül feldolgozni a beérkezett elemzéseket, és kizárólag az ügyek fontossági sorrendje miatt vettem előre az ISW tanulmányát a közeljövőben várható ukrán politikáról és stratégiáról-taktikáról.

(Képünk illusztráció)

A kutatóintézet világosan leszögezi, úgy az ukrán, mint a nyugati szempontok figyelembevételével, hogy a háború utáni status quo csak abban az esetben elképzelhető, ha sikerül Ukrajna teljes területét felszabadítani és visszaállítani az ország 1991-es határait. Miért?

Azért, mert egy olyan Ukrajna kialakulása, amely elég erős ahhoz, hogy elrettentsen és legyőzzön minden jövőbeli orosz agressziót, és amelynek gazdasága elég erős ahhoz, hogy nagy mennyiségű külföldi segítség nélkül is virágozzon, az orosz megszállás egyetlen olyan végkifejlete, amelyet az Egyesült Államok és a Nyugat elfogadhat. Ostobaság lenne bízni a megfelelő magatartásra vonatkozó orosz ígéretekben. Ha Ukrajna gazdasága súlyosan károsodna, az hosszú távon és nagymértékben megterhelné a nyugati pénzügyeket. A közelmúltban nagy figyelmet kaptak azok a viták, amelyek arról szóltak, hogy Ukrajnára nyomást gyakoroljanak, minek következtében az oroszok által jelenleg megszállt területeket Kijev tűz- vagy fegyverszünetért cserébe átadja, mivel a pletykák szerint a Kreml érdeklődik valamiféle tárgyalások iránt. Ezek a viták eddig nagyrészt Volodimir Zelenszkij ukrán elnök feltételezett hajthatatlanságát emlgették, akit – érvelésük szerint – rá kell szorítani, hogy elfogadja, hogy Ukrajnának át kell adnia területének egy részét. Ez az érvelés figyelmen kívül hagyja azt a kérdést, amelynek minden ilyen vita középpontjában kellene állnia: milyen konkrét katonai, gazdasági és pénzügyi következményekkel járnának ezek a területi áldozatok Ukrajna hosszú távú biztonságára és gazdasági életképességére, illetve a jövőbeni pénzügyi terhekkel járnának a független Ukrajna támogatóira nézve?

E kérdés komoly kiértékelése azt mutatja, hogy Ukrajna számára valós katonai és gazdasági okok szólnak amellett, hogy megpróbálja felszabadítani a jelenleg Oroszország által megszállt teljes területét, és hogy a jelenlegi állapotok semmiképpen sem képezhetik az alapját bármilyen, Ukrajna vagy a Nyugat számára akár csak távolról is elfogadható rendezésnek.

Oroszország sem most, sem a jövőben nem fogja feladni maximalista céljait

Vlagyimir Putyin orosz elnök és a Kreml számos tisztviselője mélyen az orosz politikai tudatba sulykolta azt a gondolatot, hogy Ukrajnának nincs önálló identitása és nincs alapja arra, hogy független államként létezzen; hogy minden olyan ukrán kormány, amely nem engedelmeskedik teljes mértékben Moszkvának, a Nyugat bábja és fenyegetést jelent Oroszországra nézve; hogy az orosz uralom ukrán ellenzői nácik, akik népirtást akarnak végrehajtani az ukrajnai oroszok ellen; és hogy Oroszországnak jogi, erkölcsi és vallási kötelessége felszámolni ezeket az állítólagos fenyegetéseket, és Ukrajnát újból „ősi orosz földként” kezelnie. Putyin ezeket az érveket a 2024-es elnökválasztási programjának részévé tette, az orosz adminisztrátorok pedig beillesztik őket még a tantervbe is Oroszország-szerte és a megszállt Ukrajna területén. Putyin arra indoktrinálja az oroszokat, hogy elkötelezzék magukat Ukrajna leigázásának szándéka mellett, és ez a képzés nem fog sem abbamaradni, sem eltűnni valamilyen tárgyalásos tűzszünet után. Valójában évekig vagy évtizedekig fogja alakítani Putyin utódainak gondolkodását és valószínűleg gyakorlati politikáját is.

Az Ukrajna és a Nyugat előtt álló feladat tehát az, hogy a konfliktus befejezése után felkészüljenek arra, hogy szembenézzenek egy olyan Oroszországgal, amely még mindig eltökélt eredeti céljai elérésében, és amelyet valószínűleg megerősít ebben a szándékában az a vágy, hogy megbosszulja a háború során elszenvedett kudarcokat. A jelenlegi háború által az orosz hadseregben okozott károk segítenek csökkenteni annak kockázatát, hogy Oroszország gyorsan újrakezdje a háborút, de ez a hatás átmeneti, és időtartama nagymértékben függ attól, hogy Putyin mennyire elkötelezett Oroszország katonai képességeinek gyors újjáépítése iránt. Az orosz–ukrán határ így sajnos meghatározatlan ideig a potenciálisan fenyegető konfliktusok határvidéke marad. A béke csak akkor tartható fenn elfogadható áron, ha ezt a határt olyan erőkkel lehet megvédeni, amelyeket Ukrajna hosszú távon el tud tartani.

Egy állam védelméhez szükséges katonai szükségletek számos tényezőtől függenek, többek között az ellenfél valószínűsíthető erejétől és képességeitől, a védendő határok hosszától és kialakításától, valamint a határok által biztosított mélységtől – vagyis attól, hogy a védekező egy támadás esetén milyen mértékben képes átmenetileg teret engedni. Ukrajnának és a Nyugatnak a harcok befejezése után kevés befolyása van az orosz hadsereg méretére és erejére, amely minden jelenlegi jel szerint néhány éven belül sokkal nagyobb lesz, mint 2022 februárjában volt. Azonban a másik két tényezőt ellenőrizhetik azáltal, hogy elkötelezik magukat a harc mellett, vagy ellenkezőleg, tartózkodnak attól, hogy további oroszok által megszállt területeket próbáljanak felszabadítani.

A védelem katonai követelményeinek, valamint az ezek megtartásához szükséges pénz-, felszerelés- és társadalmi áldozatvállalás költségeinek meghatározásában sokkal fontosabb, hogy mekkora mélységet biztosít egy adott határkonfiguráció, mint a határvonalak hosszának korlátozott változásai. Minél inkább meg kell tartania a védekezőnek a kezdeti védelmi vonalat, éspedig mindenáron, de ennek az a feltétele, hogy nagy létszámú és teljes harcképes erőket kell folyamatosan a kezdeti határvonal közelében tartania. Egy nagy létszámú, teljesen felszerelt, harcra felkészült hadsereg fenntartása túlzottan drága, és megköveteli, hogy a védekező állomány nagy hányadát békeidőben is a hadseregben tartsák. Sok ember állandó mozgósításban tartása kettős költséget ró az államra – egyrészt minden egyes embernek fizetnie kell a katonai szolgálatáért, másrészt pedig elveszíti az adott állampolgár gazdasági élethez való hozzájárulását, adóját, termelőerejét.

A védelem sokkal gazdaságosabb megközelítése, ha kisebb erőkkel tartják a vonalat, amelyek célja nem a védelem, hanem inkább a támadó előrenyomulásának késleltetése, hogy időt nyerjenek a személyi és felszerelési tartalékok mozgósítására és előreküldésére. Ezek a tartalékok aztán megállíthatják és visszafordíthatják a kezdeti támadást, visszaszerezve az átmenetileg elvesztett területet. A tartalékosok sokkal kevésbé költségesek, mint a mozgósított csapatok – a védő fizeti a behívásuk és kiképzésük költségeit, valamint a kezdeti szolgálati idő letelte után némi továbbképzés költségeit, de egyébként normális életet élnek, hozzájárulnak a gazdasághoz és családot alapítanak.

Természetesen maga a föld adottságai is hozzájárulnak a gazdasághoz. Ukrajna esetében ez gyakran közvetlenül a mezőgazdaság és a bányászat révén történik, de a különböző frontkonfigurációk folyytán Ukrajna ipari és egyéb gazdasági potenciáljának nagyobb vagy kisebb része orosz kézre kerülhet, ami gyengíti az ukrán gazdaságot és a hadsereg fenntartásának képességét, és erősíti Oroszországét.

A 2022. januári határvonalakat sokkal könnyebb hatékonyan megvédeni, mint a 2023. decemberi vonalakat

Ukrajna határa és az Ukrajna és Oroszország közötti ütközővonal a 2022-es teljes körű invázió előtt hosszú volt – körülbelül 3120 kilométer –, de nagy területeket foglalt magában, amelyek jelentős védelmi mélységet biztosítottak, különösen északkeleten. Ukrajnának mindig is meg kell védenie az északi határát, Fehéroroszországgal, majd Oroszországgal szemben, magához a határhoz nagyon közel, a lengyel határtól nyugat-kelet felé húzódó, a lengyel határtól Csernyihiv környékén futó szakaszon. Kijev mindössze 100 kilométerre van a határtól, és az alapvető szárazföldi kommunikációs vonalak Rivnén és Luckon keresztül, körülbelül ugyanilyen távolságban futnak. Harkiv, Ukrajna második legnagyobb városa még közelebb van az államhatárhoz, és egyáltalán nem nyújt mélységet. A keleti Donyeck és Luhanszk megyék, valamint a Krím 2014-es orosz megszállásával több más fontos ukrán város is állandó veszélybe sodródott. Mariupol 2022-ben szinte közvetlenül az érintkezési vonalra került.

Herszon és Melitopol 2022 januárjában mintegy 90, illetve 115 kilométerre volt az orosz ellenőrrzés alatt álló területtől. Földrajzi helyzetük azonban látszólag jobb lehetőséget kínált a hatékony védekezésre. Herszon egyrészt a Dnyeper folyó túloldalán fekszik a Krímmel szemben, ami elvileg lehetőséget biztosít az ukránoknak arra, hogy szükség esetén a folyó vonaláig vonuljanak vissza, ha onnan újabb orosz támadás érné őket. Melitopol nem rendelkezik ilyen természetes védelemmel, de a Krím felől támadó orosz erőknek több hídon kell átkelniük, hogy elérjék az ukrán szárazföldet (ez a tényező Herszon számára is előnyös), ami komoly torlaszokat hoz létre, amelyekkel lassítani lehet az orosz előrenyomulást, és időt lehet nyerni az ukrán tartalékok megérkezésére. (Az, hogy ez 2022-ben nem történt meg, azt tükrözi, hogy az orosz állításokkal ellentétben Ukrajna nem készült háborúra Oroszországgal a teljes körű orosz invázió előtt. Egy jövőbeli ukrán hadsereg biztosan készülni fog. Ukrajnának 2022-ben kevesebb fegyveres ereje volt ezeken a területeken, mert a legjobb erőit keleten, a megszállt Donbásszal szemben összpontosította).

Északkelet-Ukrajna még több mélységet kínál. A világ legtermékenyebb vidékei közé tartozik, ugyanakkor ritkán lakott, különösen az államhatár közelében. A terep bőséges lehetőséget biztosít késleltetési akciókra, amelyek mögött tartalékokat lehet mozgósítani, hogy megvédjék a sűrűbben lakott településeket a hátországban, és felkészüljenek a kezdeti orosz támadás során elvesztett terület visszaszerzésére.

E hosszú arcvonalak védelme még a stratégiai mélységet biztosító területek mellett is ijesztő feladat. A jövő ukrán hadseregének sokkal nagyobbnak, sokkal jobban kiképzettnek és jobban felszereltnek kell lennie, mint amilyen 2022-ben volt. De ez sokkal kevésbé ijesztő, mint az a kihívás, amellyel Ukrajna szembesülne, ha a jelenlegi vonalakat kellene megvédenie, ha a konfliktus ma befagyna. Az alábbiakban a nemzetközileg elismert határok visszaállításával járó követelmények csökkentését fogjuk megvizsgálni.

A vonalak befagyasztása feloldja a haderők befagyasztását

Az orosz erők az érintkezési vonalon ma csekély előnyöket érnek el, ami nagy áldozatokkal és anyagi károkkal jár. Egy jövőbeli orosz inváziós kísérlet, amely az újjáépítés elhúzódó időszakát követi, nem állítaná az oroszokat ugyanilyen kihívások elé.

A jelenlegi ukrán és orosz bevetéseket a vonal mentén a folyamatban lévő aktív harcok alakítják, ami korlátozza az orosz haderő azon képességét, hogy optimalizálja bevetéseit a hadszíntér egészén. Az orosz erők olyan területekre koncentrálódnak, amelyeket jelenleg arra összpontosítanak, hogy megpróbálják elfoglalni, mint például Avdijivka. Mindkét fél a tüzérséget, a légvédelmet, a légierőt és más ritka, de létfontosságú rendszereket a másik csapásmérő képességének hatótávolságán kívülre vonta, amennyire csak lehetséges. Mindkét fél általában megtanulta a saját kárán, hogy kerülni kell a harckocsik, páncélozott személyszállító járművek és más hasonló haditechnikai eszközök nagy mennyiségű tömeges felvonultatását, mert ez általában azok gyors megsemmisüléséhez vezet tömeges tüzérségi, drón- vagy légitámadás révén. A folyamatban lévő harcok körülbelül olyan gyorsan emésztik fel a létrehozott orosz erőket, mint amilyen gyorsan Oroszország a hadszíntérre vezényli őket.

Amennyiben azonban fegyverszünet jönne létre, az ezen erők bevetését alakító feltételek közül kevés maradna már fenn. Az új orosz erőket nem emésztenék fel a tűzszünet utáni harcok. Az oroszok nem lennének többé rákényszerítve, hogy bizonyos területeken tömegesen jelenjenek meg, ahol jelenleg támadnak, hanem átrendezhetnék erőiket, hogy más tényezők szempontjából optimalizálják azokat. Képesek lennének tüzérségi, légvédelmi, elektronikai hadviselési és mérnöki képességeket, különösen hídépítő felszereléseket és egyéb ellátmányt a frontvonalhoz közeli megerősített védelmi állásokba tömöríteni – amit most nem tudnak megtenni, mivel az ukrán erők minden olyan koncentrációt megtámadnak, amely a fegyverrendszerük hatótávolságán belül van, amint meglátják őket. Az oroszok képesek lennének felkészíteni, kiképezni, felszerelni és bevetni a tartalékosokat szerte Dél- és Kelet-Ukrajnában a jövőbeli műveletek megerősítésére és támogatására, valamint a gyors mozgatásukhoz szükséges közúti és vasúti infrastruktúra javítására. Más szóval, optimalizálhatnák a rövid időn belüli támadást az általuk választott időben és helyen, olyan módon, amit a most folyó harcok nem tesznek lehetővé.

Nincs mozgástér a kereskedelem számára

Ukrajnának közvetlenül a jelenlegi frontvonalakon kellene védekeznie abban az esetben, ha Oroszország az újjáépítés időszakát követően ismét megtámadná a területét. Túl sok nagy népességű, ipari és létfontosságú védelmi központ van túl közel a jelenlegi vonalakhoz ahhoz, hogy Ukrajna képes legyen idóben mozgásteret nyerni. A háború előtt összesen több mint ötmillió lakosú nagyvárosi területek (Ukrajna háború előtti teljes lakosságának valamivel több mint 11%-a) 160 kilométeren belül vannak a jelenlegi frontvonalakhoz képest. Ezek közé tartozik Zaporizzsja és Dnyipro létfontosságú népességű és ipari városa; Odessza és Mikolajiv, amelyek Ukrajna egyedüli megmaradt kikötői, és amelyek nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy Ukrajna exportálni tudja gabonáját és más áruit; valamint Szlavjanszk, Kramatorszk és Kosztyantyinivka, amelyek mind népesek és Ukrajna fő keleti védelmi bástyáját alkotják. Harkiv mindössze 32 kilométerre van az orosz határtól, de most már más orosz arcvonalak is fenyegetik, mintegy 110 kilométerre keletre és délkeletre.

Egy olyan ukrán hadseregnek, amely el akar riasztani vagy le akar győzni egy jövőbeli orosz támadást, amely ezeken a vonalakon indul, teljes létszámúnak és felszereltségűnek kell lennie, és még békeidőben is harcra készek kell állnia, mivel szinte semmilyen irányban nem lesz hibalehetősége.

Egy jövőbeli invázió során a Herszon, Mikolajiv vagy Odessza elfoglalására törekvő orosz erőknek át kell kelniük a Dnyeper folyón – és mindezt a 2022-ben használt hidak nélkül kell megtenniük. Azok, akik keletebbre, illetve Harkiv vagy Kijev felé támadnak, jól előkészített ukrán védelmi erődítményekkel fognak szembenézni.

Az agresszor azonban számos előnyt élvez a háborúban. Az oroszok olyan közel tudják majd koncentrálni saját erőiket a határhoz, amilyen közel csak akarják, az összes légvédelmi rendszerrel, hídépítő és egyéb műszaki felszereléssel, tüzérséggel, lőszerrel és egyéb ellátmánnyal együtt, amelyre a fent említettek szerint egy rövid időn belüli támadáshoz szükségük lenne. Az ukránok nem lesznek képesek megtámadni ezeket a koncentrációkat a tűzszünet megsértése nélkül. Az oroszok saját csapataik jelentős részét állandó (és költséges) mozgósítási és készenléti állapotban tarthatják, ha úgy akarják, és Putyin nagyfokú hajlandóságot mutatott arra, hogy pénzt áldozzon (és orosz életeket pazaroljon el) céljai eléréséért. Az oroszok jelenleg az előtt a kihívás előtt állnak, hogy fenn kell tartaniuk mozgósított hadseregüket és finanszírozniuk az Ukrajnában elszenvedett nagy veszteségeket, miközben megpróbálják mozgósítani védelmi ipari bázisukat is. A harcok leállítása után azonban sokat enyhülhet ez a nyomás, mert egyrészt nem fognak többé veszteségeket elszenvedni, másrészt a saját tempójukban tudják majd mérlegelni védelmi ipari igényeiket, hogy egy általuk választott időpontban felkészülhessenek az újabb támadásra.

Az oroszok a támadó erőik nagy részét tartalékban is hagyhatják, szétszórva a kiképzőterületeken Oroszország-szerte, és csak a támadás tervezett pillanatában hozhatják őket hadrafogható állapotba - legalábbis akkor, ha képesek lesznek erre, amennyiben a 2022 előtti és a jelenlegi mozgósítási és kiképzési rendszerük hibáit a kitűzött céljuknak megfelelően megoldják. A második megközelítés természetesen figyelmeztetést és lehetőséget adna Ukrajnának, hogy mozgósítsa saját tartalékosait. De minden alkalommal e kéne rendelnie a tartalékosok mozgósítását, amikor az oroszok ezt megteszik a vonalak jelenlegi állása szerint, mert nem engedheti meg magának, hogy átmenetileg feladja frontállásait, miközben tartalékosokat mozgósít, hogy visszaszerezze az elvesztett területet. Ez a helyzet óriási befolyást biztosítana az oroszoknak az orosz támadás elrettentésének és kivédésének pénzköltségei és társadalmi feszültségei felett. A frontvonalak jelenlegi formájában, mindkét esetben Putyinra és utódaira bíznák annak meghatározását, hogy Ukrajnának és nyugati támogatóinak milyen pénzügyi és társadalmi költségeket kell viselniük Ukrajna további fennmaradásáért, és ez a költség valószínűleg nagyon magas lenne.

A Krím

Ukrajna védelmének költségei és problémái drámaian megváltoznak, ha a Krím visszatér Ukrajnához, de akkor is, ha Oroszország kezében marad. A fentiekben vizsgált 2022. januári vonalak azt feltételezik, hogy Oroszország megtartja a Krímet. Ha azonban Ukrajna felszabadítja a félszigetet az oroszok által megszállt déli vonalakkal együtt, akkor a Herszonra, Mikolajivra és Odesszára leselkedő közvetlen veszély eltűnik, és Melitopol helyzete is drámaian javul. Ebben az esetben Mariupol marad az egyetlen nagyobb frontvonalbeli város délen, ami drámaian csökkenti a korlátozott védelmi mélységű területet, és a védelméhez magas szinten felkészült és részben vagy teljesen mozgósított ukrán erőkre van szükség. A Krím felszabadításával nagyrészt megszűnik az orosz partraszálló hadműveletek fenyegetése a délnyugat-ukrajnai partok ellen, valamint a Fekete-tenger nyugati részén átkelni próbáló hajókra leselkedő orosz rakétafenyegetés is. Az Oroszország Krímhez való „történelmi jogáról” szóló megalapozatlan viták – amelyet Oroszország 1994-ben maga is elismert a független Ukrajna részeként – elhomályosítják azt a magas katonai és anyagi költséget, amelyet Ukrajnának és támogatóinak mindaddig meg kell fizetniük, amíg Oroszország megszállva tartja a félszigetet.

A Donbássz

A 2022 februárja előtt megszállt Donbássz felszabadítása nem változtatná meg drámaian Ukrajna védelmi katonai követelményeit, mivel Donyeck város és Luhanszk város olyan közel vannak magához az orosz határhoz, hogy nem kínálnak érdemi védelmi mélységet. Ennek azonban óriási gazdasági következményei lennének Ukrajna számára, amelyeket itt csak röviden veszünk számba. A Donbássz Ukrajna egyik történelmi gazdasági központja, Ukrajna érckitermelő és kohászati iparának otthona. Az Oroszország első ukrajnai inváziójából eredő 2014-es ellenőrzési vonal valójában kettéválasztotta ezt az iparágat, elválasztva a bányákat a feldolgozóüzemektől és megosztva az ezeket összekötő vasútvonalakat. Ukrajna azonban nem érezte meg a megosztottság teljes gazdasági hatását, mivel Moszkva és Kijev hallgatólagos megállapodással lehetővé tette, hogy a régiót irányító ukrán oligarchia továbbra is működjön az ellenőrzési vonal mindkét oldalán. Ez az oligarchia már nem ellenőrzi ezeket az ipari eszközöket, és szinte elképzelhetetlen, hogy egy olyan tűzszünet, amely helyreállítja a 2022. januári frontvonalakat, magában foglalná annak helyreállítását, hogy Ukrajna képes legyen gazdaságilag hasznot húzni a teljes ipari vállalkozásból rá eső részből. A Kelet-Donbássz oroszországi végleges megszerzésének elfogadása tehát jelentős bevételektől fosztja meg Ukrajnát, gyengíti gazdaságát és növeli gazdasági és pénzügyi függőségét a Nyugattól.

Következtetés

A legelőnyösebb arcvonalak, amelyeket Ukrajna katonailag és gazdaságilag tarthat, a nemzetközileg elismert 1991-es határai. Bármilyen vitának e határok megváltoztatásának elismeréséről, mint olyan engedményekről, amelyek célja, hogy Oroszországot meggyőzzék, hogy hagyjon fel a provokálatlan és illegális invázióval, számolnia kell azzal, hogy az ilyen engedmények súlyos csapást mérnének a nemzetközi jog alapvető elveire, amelyek tiltják a hódító háborúkat, az etnikai tisztogatást, az emberiség elleni bűncselekményeket és számos más erkölcsi és etikai alapelvet, amelyek a békés világ központi elemei. Az ilyen engedményekről szóló viták azonban már folyamatban vannak, ezért vizsgáltuk meg a végrehajtásukkal kapcsolatos konkrét és pragmatikus problémákat.

Az ukrajnai orosz háború befagyasztása a jelenlegi frontvonalakon óriási előnyökkel járna Oroszország számára, és növelné a kockázatokat és a költségeket Ukrajna és a Nyugat számára, hogy elrettentse, sőt, legyőzze a Putyin céljainak erőszakos megvalósítására irányuló jövőbeli orosz kísérleteket. A jelenlegi vonalak nem jelentenek ésszerű kiindulópontot az Oroszországgal folytatott tárgyalásokhoz, még akkor sem, ha Putyin komolyan gondolná, hogy ezeken a vonalakon tűzszünetről tárgyaljon. Ezek inkább a stratégiai és gazdasági szempontból létfontosságú ukrán területek további felszabadításának szükséges kiindulópontjai, amely nélkül a szabad, független és biztonságos Ukrajna létrehozása, ami képes megvédeni és megfizetni önmagát, valószínűleg lehetetlen.

Nos, az okfejtés tiszta és világos. De egyben azt is jelenti, hogy hosszú lesz még ez a háború – épp azért, hogy tartós béke kövesse majd.

Szele Tamás