Megálmodni Magyarországot – 2024-es évindító
Egy évvel ezelőtt annyira pontosan láttuk előre, ami történni fog, hogy most sem ugrunk el a feladat elől: 2024 első munkanapján a hagyományt folytatva ismét belenézünk kristálygömbünkbe. Megjósoljuk választások eredményét és azt is, milyenek leszünk idén. Egyúttal elmondjuk, mi dolgunk ezzel az országgal, a hazánkkal akkor, amikor fennáll a veszélye, hogy becstelen, dögevő nemzetté leszünk. Évindító.
Nehéz súly nyomja a vállunkat. Szinte éget minket a ránk szegeződő, megannyi tekintet. De jaj! Csak magunkra vethetünk ezért! Ha most tömegek várják a Válasz Online próféciáját a 2024-es évvel kapcsolatban, azért egyes-egyedül mi vagyunk felelősek.
Tavalyi évindító írásunk ugyanis túl jól sikerült. Így írtunk napra pontosan egy évvel ezelőtt:
„Az év folyamán egyre több gond jön majd szembe, amelyekért a kormány természetesen nem lesz, nem lehet felelős. Szóval kellenek majd új felelősök. Vagy régi-újak. Bár nem akarunk ötleteket adni, de a külföldről finanszírozott, hazaáruló „dollárbaloldal” mellé idén felsorakoztathatják például a külföldről finanszírozott „dollármédiát”. Akár valami törvényt is hozhatnak ellene – s Góliát tetszeleghet tovább Dávid szerepében. Nemzetiszín jelmezbe öltözve vívhatja tovább látszat-szabadságharcát az általa egyébként totálisan uralt ország virtuális harcmezőin.”
Nos, lett is dollármédiázás ízibe’, azzal indokolt szuverenitásvédelmi törvény is év végére, idén pedig lesz már ilyen hivatal is.
Ájtatos ábrázattal, álszerényen takarózhatnánk most azzal, hogy nem kellett ehhez nagy jóstehetség, sőt nem is az volt soraink mögött, s csupán annyi történt: a kormánypárt a Válasz Online kottájából játszott egész évben (hiába írtuk oda: nem akarunk ötleteket adni). Ebben az esetben viszont részfelelősség terhelne minket a Szuverenitásvédelmi Hivatalért, meg az annak nemsokára élére helyezendő Lánczi Tamásért is – úgyhogy inkább azonnal elismerjük: igen, a kristálygömb itt van a szerkesztőségben.
Meg aztán: megjósoltuk egy éve azt is, hogy mint politikai közösség, mi, magyarok, nem leszünk normálisak 2023-ban. Ha valaki még mindig kételkedne jóstehetségünkben, hát íme, ez történt többek között: lombkorona-sétányt épített a fideszes polgi EU-pénzből, miközben körülötte tarra vágta az erdőt, Budaházy György elnöki kegyelemben részesült és lóháton távozott a börtönből, sosem látott összegeket tüntetett el a NER magántőkealapok és osztalékelsőbbségi részvények segítségével, Dúró Dóra felszólítására Csák János kirúgta L. Simon Lászlót kiállított fényképek miatt, volt aztán itt szuverenitásvédelem és Erdogan, Putyin, meg Alijev érdekeinek védelme a gaz svédek, ukránok és örmények ellen, Vidnyánszky le is mondott meg nem is, a fővárosi választás szabályait fél évvel a voksolás előtt módosították, a Sztárbox című műsorban pedig azzal villogtak művészeink, hogy jól meg tudják ütni egymás fejét…
Hagyjuk is végre azt az átkozott óévet! Jöjjön inkább a vadiúj jóslat!
Egy-két-há’: nos, idén sem leszünk normálisak, viszont 2024 mégis sokkal jobb év lesz 2023-nál. Merthogy tavaly elvileg lehetett volna normálisnak lenni: nem volt választás, nem volt kampány, lehetett volna az egy nyugodt békeév a politikában. Idén viszont kampányév van, önkormányzati és európai parlamenti is lesz nyáron, tehát kicsit normálisabbnak, természetesebbnek érezhetjük majd – az állandósult őrületet. (Ennek már az újév első másodperceiben megágyazott Novák Katalin, aki köszöntőbeszédében is képtelen volt megállni, hogy erősítse kicsit a kormány brüsszelezős propagandáját.)
Az őrületnek vége ugyan nem lesz a választások után sem, eredmény azonban lesz, s belenézve a kristálygömbbe már mondjuk is, mit látunk.
Azt látjuk, hogy a Fidesz fog nyerni.
Az EP-választáson is neki lesz a legtöbb képviselője, az önkormányzatin is jobban fog szerepelni, mint 2019 őszén – az egyetlen látványos csatatér Budapest lesz, a főpolgármesteri szék, de ha azt nem is szerzi vissza a kormánypárt, a Karácsony Gergely mögötti közgyűlési többséget még akár meg is roppanthatja egy-két trükkel.
Jó éve lehet Orbán Viktornak amúgy is: az EU-pénzek idén csak megérkeznek végre, a Fideszhez hasonló populista és széljobb pártok erősödhetnek az EP-választáson, a kormánypárt tehát ügyes szövetségkötéssel akár vissza is szerezhet valamennyit korábbi súlyából az Európai Parlamentben. Egyes idei tagállami választásokon pedig akár miniszterelnököt is adhat a radikáljobb (Ausztriában, például), ami a Tanácsban hozhat újabb szövetségeseket Orbánnak. Amerikában ráadásul visszatérhet az elnöki székbe Donald Trump – hogy ez a magyar nemzet számára milyen előnyökkel járna, azt persze senki sem tudja, Putyin viszont minden bizonnyal jól járna vele – így aztán boldog lenne a magyar kormányfő is.
Egyébként az oroszoknál is választások lesznek idén! Remek kristálygömbünk segítségével nem is félünk már ilyen korán megjósolni a győztest. Ezennel, csodák csodája, megmondjuk előre: Vlagyimir Putyin fogja nyerni az orosz elnökválasztást!
Ha aztán idén megnyeri förtelmes háborúját is, az azért lesz, mert elfogy a nyugati támogatás Ukrajna mögül – a nem ritkán putyinista európai erők előretörése, Trump megválasztása pedig aligha mutatna a támogatások növelésének irányába.
Sajnos a kristálygömböt tavaly egyszer csúnyán leejtettük, egy-két része karcos, homályos lett, szóval utóbbi szerencsére nem biztos, hogy így lesz. Ám ha az orosz áttörés mégis bekövetkezik, egészen világos, hogy itthon azt halljuk majd: a Kárpátok mai géniusza, lám, hogy megmondta előre! Hogy nem is kellett volna adni Ukrajnának, inkább „a magyaroknak” (ejtsd: Mészáros Lőrinc, Tiborcz István) kellett volna adni azt a pénzt eddig is! Prófétaként, világraszóló geopolitikusként ünneplik majd fizetett médiapribékjei a hazugságaikra vevő csürhe éljenzése közepette – hatalma pedig eközben még tovább szilárdul majd.
S ha ez így lesz tényleg, akkor mégis mi dolgunk van ezzel az országgal? – teszik fel sokan a kérdést. Itt, a Válasznál a válasz egyszerű. Ez a hazánk. A mi dolgunk eddig sem csak az volt már, ami normális viszonyok között lenne: hogy újságírói eszközökkel megmutassuk, milyen az ország és milyenek a rá ható világfolyamatok.
Amikor fennáll a veszélye, hogy nemcsak anyagi értelemben lecsúszott, de becstelen, dögevő nemzetté leszünk, akkor bizony dolgunk az is, hogy megmutassuk, milyenek lehetnénk.
Hogy megálmodjuk Magyarországot.
Az országot, „amelyben a tudás, a teljesítmény és az elvégzett munka hozza a megbecsültséget. Amely lakóinak nem a gondolatait akarja uralni minden pillanatban, hanem polgárainak testi-lelki egészségét, biztonságát szeretné garantálni, amennyire lehetséges” – írtuk egy évvel ezelőtt, s cikkek, podcastadások, klubestek sorával igyekeztünk is felmutatni ezt az álmot. Nem mi, tízen: az a közösség, amely öt év alatt a Válasz Online köré támogató olvasókból és remek külsős szerzőkből is szerveződött.
S amely közösség 2024-ben akár körvonalazhatná is, konkrétan, részletekbe menően, hogy milyen országot képzel el magának és polgártársainak. Kicsit úgy, mint amikor elmereng az ember, mit tenne, ha nyerne a lottón. Látszólag nincs tétje a dolognak, mégis jó tisztázni a vágyakat, az értékeket. Akkor is, ha azokból valóság sosem lesz. Elképzelhető, hogy nem lesz: tavaly azt is megjósoltuk, hogy nem 2023 lesz az év, amikor a polgári, szabadelvű és értékőrző gondolat szárba szökken majd Magyarországon. Hát nem remek ez a kristálygömb, tényleg? Ez is bejött! Akkor sem biztos persze, hogy szárba szökken a polgári gondolat, ha azt az eddigieknél is pontosabban, szisztematikusabban kifejtjük.
Ám ha ezt a munkát senki sem végzi el, akkor az esély erre egyenesen nulla.
S ha közösségünk, támogató olvasóink kitartanak mellettünk, megígérhetjük: rajtunk biztosan nem fog múlni.
(A kristálygömb egyébként azt mondja, kitartanak. Legyen megint igaza!)
Nyitókép: az áradó Duna Budapesten 2023. december 28-án (fotó: AFP/Isza Ferenc)
Ezt a cikket nem közölhettük volna olvasóink nélkül. Legyen támogatónk a Donably-n, az új, biztonságos, magyar fejlesztésű előfizetési platformon. Paypal, utalás és más lehetőségek itt >>>
